Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
568 TILKOVSZKY LÓRÁNT Az autonómia-tervezet elfogadtatása a minisztertanácson és sorsa a békedelegáció tevékenysége során A magyar békedelegáció 1920 január 5-én utazott el Párizsba. A Területvédő Liga küldöttsége — Krisztics Sándor főtitkár beszámolója szerint — úgy bocsátotta útjára a békedelegációt, hogy „semmit feladni ne merjen ősi jogunkból".37 Ugyanekkor az indulás előtt Magyarország összes nemzetiségeinek képviselői is megjelentek, hogy még egyszer biztosítsák Apponyit az országhoz való törhetetlen ragaszkodásukról.3 8 Január 7-én, a békedelegáció Párizsba érkezése napján, formálisan is megalakult Magyarország Magyarbarát Nemzeti Kisebbségeinek Szövetsége, melynek elnöke Jehlicska lett. Az egyes nemzetiségeket egy-egy alelnök képviselte benne: a románokat Budó Jusztin, a németeket Huber János, a ruténeket Prodán János, a szlovákokat Dvorcsák Győző, a vendeket Mikola Sándor, a muraközi-horvátokat Polyák Kálmán.3 9 A szlovák autonómia ügyében létrejött 18 pontos előzetes megállapodás alapján került sor „A tót autonómia tervezetének alapelvei" című dokumentum kidolgozására, amelyben fontos szerepe volt Rassay Károlynak, az igazságügyminisztérium politikai államtitkárának. Miután Bleyer ezt az „elaborátumot", amelyért ő volt felelős, bemutatta Wlassics Gyula bárónak, a közigazgatási bíróság elnökének, s az részéről is teljes helyesléssel fogadtatott, megküldte a minisztertanács valamennyi tagjának egy magakészítette és személyesen aláírt indokolás kíséretében, amely „Megokolás a tót autonómia alaptervezetéhez" címet viselte. Ebben személyes hangvétellel, egyes szám első személyben adta elő, hogy milyen körülmények teszik szerinte ma már elkerülhetetlenné az autonomisztikus megoldást a szlovák, de bizonyára majd más nemzetiségek viszonylatában is, s szinte védekezve a Területvédő Liga részéről már eddig is megnyilvánult s várhatóan majd fokozódó heves ellenvetésekkel, gyanúsításokkal sőt vádakkal szemben, hangsúlyozta, hogy ő nem Jászi Oszkár szerencsétlen nemzetiségi politikájának követője, s érzékeltetni igyekezett, hogy mennyire szem előtt tartotta tervezetében az ország egységének megőrzését, mi mindenre kiterjedt figyelme annak elkerülése érdekében, hogy a területi autonómia területi elkülönülést (corpus separatum) jelenthessen. A minisztertanács 1920 január 7-i ülésén került napirendre a szlovák autonómia ügye. A szűkszavú jegyzőkönyvből4 0 úgy tűnik, mintha Huszár Károly miniszterelnök elbizonytalanodott volna. Szavai arról, hogy „hozzá érkezett bizalmas jelentések szerint a csehek által megszállott tót vidékeken igen érni látszik a helyzet", s hogy „a jelen pillanatban úgyszólván az összes tót frakciók egységesek azon felfogásukban, hogy inkább a régi Magyarország keretében látják biztosítva jólétüket és jövőjüket, mint a csehekkel való unióban", olyasmit látszanak sugallni, hogy talán nem is szükséges az autonómia-tervezet. A helyzet értelmezéséhez érdemes felidézni egy feljegyzést Szviezsényi egy későbbi bizalmas tájékoztatásá-37 MOL, K26. 1921 - XXXVIII - 3 - 1488. Krisztics Sándor főtitkár beszámoló jelentése a Területvédő Liga 1921 január 23-án tartott közgyűlésén. 38 A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly s/S^ben 1920 januárius-március havában. Bp. 1921. I. kötet, Bevezetés XIX 1. 39 Szózat, 1920 január 8. Magyarország Magyarbarát Nemzeti Kisebbségeinek Szövetsége. 40 Lásd az általunk alább közölt I. dokumentumot.
