Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
564 TILKOVSZKY LÓRÁNT esett, de amikor most tőle is meghallgatást kért, őszintének találta kijelentését, hogy az azóta megváltozott körülményekre való tekintettel ő maga is támogatja a szlovák autonómia-törekvést. A békedelegációnak tagja lett — Budapesten maradó és „szakértőként tót ügyekben" működő — Dvorcsák Győző, aki egykori eperjesi munkatársától, a most a Területvédő Liga befolyása alatt működő Tót Központi Iroda akcióit irányító Bulissa Károlytól (Karol Bulissa) elfordulva, Jehlicskát támogatta kapcsolatai kiépítésében a Nemzeti Kisebbségek Minisztériumának „tót" főosztálya vezetőjével, Szviezsényi Zoltán miniszteri tanácsossal (Zlatoz Sviezez). Míg a rutén főosztály vezetője, Kutkafalvy Kutka Miklós államtitkár maga állt élére a még november végén létrehozott Magyarbarát Rutén Pártnak2 7 , addig a Magyarbarát Tót Párt Jehlicska elnökletével alakult meg december 13-án2 8 . Mindkét pártalakulás azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a rutén illetve szlovák kisebbség Magyarországon belül keresi jogai érvényesülését: itt nem fenyegeti őket elnemzetietlenítés, míg a csehek részéről igen. Jehlicska december 15-én proklamációt intézett a szlovák férfiakhoz és nőkhöz, ebben az értelemben.2 9 December közepén már folytak a tárgyalások a Jehlicska által előterjesztett szlovák autonómia-igények és a magyar tárgyalófél előzékeny, de mégis bizonyos kompromisszumokat kívánó álláspontja közötti egyeztetésről. Szviezsényi már 18-án kifejezést adott azon véleményének, hogy a megegyezést minisztertanács elé kell majd terjeszteni.3 0 Jehlicska egy december 31-én kelt levelében, amelyet Hlinka egy bizalmasához, Tvrdy Jenő zsolnai ügyvédhez intézett3 1 , arról számol be, hogy „a szlovák autonómia a napokban készen lesz, a minisztertanács elfogadja, és Apponyi elviszi Párizsba". Azt állította, hogy Horthyt is megnyerte a szlovák autonómia ügyének. Alighanem a fővezérrel folytatott megbeszélése alapján írta: „Remélem, hogy tavasszal Szlovenszkó tiszta lesz a pepiktől [= csehektől] és békében leszünk a magyarokkal, akik megszabadulván a zsidóktól, meg akarják újítani Szent István tradícióit. Várjatok, tűrjetek: a felszabadítás jönni fog!" Úgy vélekedett levelében, hogy „itt mindenki azt akarja, a vezérszerepet mi vegyük át Szlovenszkón. Összeállítják azoknak a katolikusoknak a névsorát, akik majd átveszik ott a közigazgatást". Magyarországon „nemsokára királyság lesz, keresztény kormány, és Szlovenszkót mi fogjuk igazgatni, keresztény szellemben". Bevallotta, hogy a tárgyalások során engedményt is tett: lemondott a külön szlovák parlament igényéről, — (de „lesz különleges gyűlésünk az autonómiai ügyünk számára"), — mert nem akarja a keresztény kurzust túlságosan nagy teherpróbának kitenni. Kérte Tvrdyt, hogy emiatt ne vonják meg bizalmukat tőle és Kmoskótól, akik Hlinkát vallják vezérüknek; ne higgyenek a Bulissa-féle strébereknek, akik ellenük intrikálnak, mert ők akarnak urak lenni Szlovenszkón. A Hlinkát és híveit most nagyon nagyra becsülő magyarok Jehlicska és Kmoskó egyetemi tanárokban olyan szlovák előkelőségeket látnak, akik jelentősége cseh viszonylatban Masarykéhoz és Beneséhez hasonlítható. 27 Nemzeti Újság, 1919 november 30. Megalakult a rutén párt. 28 Szózat, 1919 december 13. Magyarbarát tót párt Budapesten. 29 Proklamacia. Slováci a Slovenky! - Politikatörténeti Intézet Archívuma, 503. f. 17. 30 Hadtörténeti Levéltár, VKF I. 1919/2810 31 A szlováknyelvű levél teljes szövege magyar fordításban: MOL, K26. 1921 - XXXVIII - 13.
