Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 563 gyalások megindítására egy olyan személyt küldjön ki a magyar nemzet, ki úgy a tótság, mint a magyarság előtt rokonszenves, és a lengyelségnél is bizalmat gerjeszt", s ez szerinte a kormánybiztossá kinevezendő Bulissa Károly lehetne. Ezzel — véleménye szerint — „a nemzetiségi minisztériumban kezdeményezett tót főosztály feleslegessé válna".25 A kormány azonban nem ebben a formában fogadta el a javaslatot, hanem azt tartotta a legjobbnak, ha a szlovákság „megbízottaival" való tárgyalások megkezdését és lefolytatását Bleyer és Szviezsényi feladatkörébe utálja. Friedrich miniszterelnök 1919 októberében a nála jelentkező Kmoskónak kilátásba helyezte, hogy „fehér lapot" ad a szlovák autonómia-kívánságok előterjesztésére, majd utasítására Bleyer Magyar-országra hívta Jehlicskát. A novemberben Budapestre települő Jehlicska „igen jó benyomásokat szerzett" az itteni kommunista-üldözésről, a szociáldemokrata és liberális erőkre is kiterjedő elnyomásról, a forradalmak után fellángolt antiszemitizmusról26 , (amelyben Kmoskó meglehetősen pregnáns szerepet játszott), az ország életét markában tartó „zsidó maffia" hatalmának megtörésére irányuló elszánt törekvésről. Bizalomgerjesztőnek és rokonszenvesnek találta szlovák szempontból a magyarországi kereszténykurzust, s hogy a Friedrich-kormány a királyság helyreállítására gondol. Ez utóbbi elképzelés konkrétan József főherceghez kapcsolódott, annak utána is, hogy 1919 augusztus 7-én felvállalt kormányzói tisztségéről a Habsburg-ellenes antant-hatalmak nyomására már ugyanezen hó 23-án lemondásra kényszerült. Jehlicska felvette vele a kapcsolatot, s fogadtatását igen kedvezőnek találta. Csernoch János hercegprímással „mint szlovák a szlovákkal" beszélhetett; a magyarországi katolikus egyház erős felvidéki érdekeltsége találkozott a szlovák katolikus klérus ottani ambícióival. A Friedrich miniszterelnök által felajánlott „fehér lap" konkrét felhasználására már csak Huszár Károly kormánya idején került sor, amely november 24-én váltotta fel a Friedrich-kormányt. Igaz, hogy az antant-hatalmak magyarországi missziója sürgetésére tárcát kapott benne egy szociáldemokrata is (Peyer Károly, mint munkaügyi és népjóléti miniszter), az igazságügyminiszteri tárcát pedig egy liberális demokrata kapta meg (Bárczy István), az új kormány többi tagja mind benne volt — végig, vagy egy ideig, — a többször átalakult előző kormányban is. Jehlicskát megnyugtatta, hogy a szlovákoknak „fehér lapot" adott korábbi miniszterelnök, Friedrich, tagja maradt (hadügyminiszterként) a kormánynak, de főleg az, hogy továbbra is Bleyer Jakab állt a nemzeti kisebbségek minisztériuma élén. A Huszár-kormány 1919 december 2-án vette kézhez a felszólítást, hogy küldjön delegációt a békekonferenciára. A minisztertanács december 8-án Horthy Miklós fővezér jelenlétében határozott a békedelegáció kiküldéséről, gróf Apponyi Albert vezetésével. Jehlicskát meghökkentette, hogy a választás az 1907. évi magyarosító iskolatörvény, a Lex Apponyi miatt igen rossz hírűvé vált személyiségre 25 MOL, K64. 1. es. 1919-41-10. 26 1919 november 30-án antiszemita nagygyűlés volt Budapesten. Vb. Harry Hill Bandholtz: Napló, nem diplomata módra. Román megszállás Magyarországon. Bp. 1993. 162. 1. [1919 december 3-i naplóbejegyzés], - 1919 december 7-én az Országos Antiszemita Párt nagygyűlést tartott a Vígadóban, amelyet rombolások követtek a Népszava, Az Est, Világosság szerkesztőségében, nyomdájában, kiadóhivatalában. [Magyarország történeti kronológiája, III. к. Bp. 1982. 869. 1.]
