Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 549 tinápoly jövőjét illetően. Felmerül az a kérdés is, hogy átadhatóak-e a békefeltételek a török delegátusnak, az Egyesült Államok beleegyezése nélkül, amelynek kormánya nem ratifikálja véglegesen a versaillesi békeszerződést.16 9 A török delegáció 1920. május l-jén végül mégiscsak útnak indul Konstantinápolyból, vonattal. Harmincketten vesznek részt a küldöttségben, köztük öt meghatalmazott képviselő és tizenhét tanácsos. Tevflik pasa elnököl Rechid bej belügyminiszter segédletével. Defrance Konstantinápoly francia főbiztosa szerint ez utóbbinak különleges elbánást kell biztosítani Párizsban. Idősebbik fia, aki titkári funkciót tölt be a delegációban, engedélyt kap a húga házasságához szükséges holmik bevásárlására. A bej másik, 15 éves fia ugyancsak a delegációval érkezik. Neki egy francia tartózkodási engedélyre és a Konzervatóriumba való beiratkozás megkönnyítésére van szüksége. A delegátusokat Versailles Réservoirs hoteljében szállásolják el.170 Maga a nagyvezír, Damad Ferid pasa — unokája, három szárnysegéde és két tagú személyzet kíséretében — júniusban néhány napot tölt Versailles-ban, és besegít a török delegátusok munkájába. Június 25-i nyilatkozatában újra elismeri az örmény mészárlások okozta károkat, és elhatárolja magát a Törökországot sújtó forradalmi erők tevékenységétől.171 A békefeltételek átadását, 1920. május 11-ét követően a török kormány huzakodik a szerződés aláírásától, Jugoszlávia és a Hedjaz államok tartózkodásával érvelve. 1920. július 22-én azonban készek aláírni. Az utolsó pillanatban még megpróbálnak kieszközölni néhány változtatást, anélkül, hogy túl sok illúziót fűznének az eredményhez. Egyrészt apró kiigazításokat kívánnak elérni a határokat illetően, másrészt pedig, s ez kérésük lényege, azt szeretnék, hogy a „szultán-kérdés" helyet kaphasson az aláírandó „politikai" szerződésben. Damad Feridet idézve a Kalifa „az iszlám egységét jelenti, melynek következtében ez vallási problémát képez". Radi pasa tábornok és Riza Tevfik volt miniszter — a szerződés aláírására kijelölt két megbízott — számos nehézségbe ütközik Párizsba tartó útjuk során. A Trakia keleti részén dúló zavargások miatt nem szállhatnak a Konstantinápolyból induló Simplon Orient Expressre. így kénytelenek a „Le Tonkinois" francia torpedónaszád fedélzetén megtenni a Konstantinápoly-Konstanca távolságot. Innen személyvonattal felutazva Bukarestig, nagy nehezen sikerül jegyet szerezniük az Orient Express járatára, de ez egy napos kiesést jelent számukra. Végül július 30-a reggelén érkezik meg Párizsba és azonnal a versaillesi Réservoirs szállodába sietnek.172 169 Uo. 353. és 359., Dambon levele Millerandnak, London, 1920. március 11., Millerand levele Cambonnak, Párizs, 1920. március 13. AMAE, A Paix, vol. 30., fol. 245, Millerand távirata a nagyköveteknek, 1920. március 5. 170 Uo., fol. 246-250, Defrance távirata a külügyminiszternek, 1920. április 24., 26., május 1.; fol. 252-253. Az oszmán delegáció mellé rendelt összekötő csoport, Henry ezredes, beszámoló, Versailles, 1920. jünius 18. ADY, 4M2/113, „A béke aláírása Törökországgal" dosszié. 171 Yves Ternon, Les Arméniens..., 342. 172 AMAE, A Paix, vol. 30, fol. 255-258, Defrance távirata, dátum nélkül; Damad Ferid levele a főbiztosnak, Fényes Porta, 1920. július 22. BM Versailles, Le National de Seine-et-Oise, 1920. augusztus 21.
