Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
548 FRANÇOIS BOULET teknek az elkövetőit, s e célból engedélyezi a levéltárak anyagaiba való betekintést. Törökország óhaja tehát megőrizni a háború előtti status quo-t. Damad Ferid pasa írásban teszi meg végkövetkeztetéseit.164 Támadó stílusú, inkább győztesek küldöttjéhez méltó beszéde óriási felháborodást vált ki. „Soha ostobább dolgot nem láttam még" kommentálja Wilson. Lloyd George pedig ,jó viccnek" minősíti a nagyvezír szavait.165 Damad Ferid sokat dolgozik a montéclini kastélyban, miközben a török delegátusok alaposan tanulmányozzák a francia sajtót. Az Oszmán Birodalom fölött azonban óriási bizonytalanság lebeg. Június végén, a nagyvezír keserű vallomásban számol be „szörnyű magányáról", nem lévén lehetősége közvetlen tárgyalások folytatására a Tízek tanácsával, memorandumának különböző pontjait illetően. Arról panaszkodik, hogy országa nem kap semmilyen támogatást sem Angliától, sem Franciaországtól. Dühösen támadja a francia lapok törökellenességét: „Az Önök sajtója vagy néma, vagy ha nem, akkor lázító és barátságtalan. Ilyen jól dolgoztak a görögök érkezésünk előtt?" A Quai d'Orsay túl aggodalmaskodónak ítéli a török delegátusokat és egyre feleslegesebbnek tartja jelenlétüket. Nem csoda, hiszen a képviselők már előre attól rettegnek, hogy az Oszmán Birodalom területi csökkentésének elfogadásával fogják vádolni őket odahaza. Még akkor is, ha Damad Ferid pasa és Tevíik pasa minden gyanú fölött álló tisztességes és becsületes személyek hírében állnak.166 1919. július 3-án a francia közvélemény arról értesül — a sajtón keresztül —, hogy a török delegációnak július 5-én el kell hagynia Montéclin-t, és vissza kell térnie Konstantinápolyba. Ezt a Clemenceaunak köszönhető kényszerű távozást, aki „nemkívánatos személyeknek" nyilvánítja a török képviselőket, kiutasításnak és „minősíthetetlen" sértésnek tekintik oszmán körökben. Okai valószínűleg Anglia és főként Görögország törökellenességében keresendők.16 7 Alig egy évvel később az Oszmán Birodalom még nehezebb helyzetben van. A szultánnak Anatólia szívében Musztafa Kemal tábornok vezette nacionalista ellenzékkel kell megütköznie. Franciaország külügyminisztériuma elhatározza a békefeltételek hivatalos átadását, miközben tárgyalásokat indít Kemal-lal is.16 8 Az újabb török delegáció 1920 májusára kitűzött indulása állandó halasztást szenved, az országban dúló zavargások és a szövetségesek között fennálló ellentétek miatt. Ez utóbbiak, így Franciaország és Anglia, nem tudnak megegyezni Konstan-164 Archives communales Versailles, H4 989, Le Petit Bleu, 1919. június 18. Yves Ternon, Les Arméniens. Histoire d'un génocide (Az örmények. Egy népirtás története), Párizs, Seuil-Point-Histoire, 1996. 341. 165 Alexandre Jevakhoff, Kemal Atatürk..., op. cit., 119. 166 AMAE, A Paix, vol. 30, fol. 219, „Bougrain kapitány beszámolója, 1919. június 23."; fol. 225, Jegyzet, június 24.; fol. 226, „Jegyzet az oszmán képviselőkről", 1919. június 25. Egy görög propagandát terjesztő újságcikk a Figaro-ban — aláírás Bourdon —, 1919. június 24-én elkeseríti a török delegátusokat. 167 AMAE, A Paix, vol. 30, fol. 231, F Pillault levele, 1919. július 3.; Távirat Bernből a külügyminiszternek, 1919. július 8. ADY, Henry misszió, Versailles, 1919. július 3. „Jegyzet az oszmán delegáció távozása kapcsán. Párizst elhagyva, július 4-én 20 óra 30-kor az expressz vonatnak meg kell állnia «egy» percre Villeneuve St-George állomáson, hogy fölvegye az ottomán delegátusokat, két különvagonba, egy ebédlő és egy hálókocsiba." 168 Documents diplomatiques français, 1920, I. kötet, 154-155. Millerand levele Gouraud tábornoknak, Párizs, 1920. február 10.; és 1. lábjegyzet.
