Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 547 VA sèvres-i békeszerződés (1920. augusztus 10.) A halálraítélt Oszmán Birodalom delegációja 1919 májusában az Oszmán Birodalmat két oldalról fenyegeti veszély. Egyrészt, május 14-től a szövetséges és görög csapatok megszállva tartják Izmir kikötőjét, másrészt a békekonferenciái-ól érkező félhivatalos hírek Törökország feldarabolásáról számolnak be. IV Mehmet Vahideddin szultán kormánya, élén Damad Ferid pasával, igen gyenge hatalommal rendelkezik. Ez utóbbi kéri, hogy országa részt vehessen a párizsi tárgyalásokon. A legfelső tanács beleegyezését adja, már csak azért is, hogy valamelyest nyugtassa a török kedélyeket. A Konstantinápolyból induló delegáció, a „Demokrácia" nevű cirkáló fedélzetén teszi meg az utat és június 11-én éri el a francia partokat, Toulonnál. Komoly problémát okoz a delegátusok elszállásolása. Franciaország éppen a Németországgal és Ausztriával folyó tárgyalásokkal van elfoglalva. így a törököket csak június 17-től sikerül elhelyezni. Tíz kilométerre Versailles-től és 16-ra Párizstól, Biévres (Seine-et-Oise megye) községtől nem messze, az eléggé elszigetelt Montéclin magánkastély szolgál végül is szálláshelyül.16 1 A delegáció tizenegy tagból áll, s két tagú személyzet tartozik hozzá. Jelentősebb személyiségei között találjuk Damad Ferid pasa külügyminisztert, aki egyben a delegáció vezetője, az előző nagyvezírt, Tevfik pasa pénzügyminisztert, az államtanács elnökét, Riza Tevfik bejt és a berni nagykövet Rechad Kálim bejt.162 Damad Ferid pasát 1919. március 4-én nevezték ki nagyvezírnek. A hatvanas éveiben járó büszke, harcias és művelt, magas rangú köztisztviselő, távol a katonai köröktől, ragyogó diplomáciai pályát fut be. Sforza olasz gróf szavaival élve „egy büszke gentleman jól sikerült kópiája". Alexandre Jevhakoff történész véleménye szerint a régi rendszer híve, s hatalomra kerülésével 10 éves visszaesés következik be Törökország életében. Ellensége az 1908-ban megalakult „Unionista" vagy „Egység és Haladás" bizottság modernista eszméinek. Mint nagyvezír látványos nagy perekben ítéli el és veti börtönbe Konstantinápolyban ezeket a kalifa-ellenes unionistákat. A szultán lányával való házassága —- ennek köszönheti a „Damad" legfőbb méltóságát — csak tovább mélyíti konzervativizmusát, saját politikai pártján, a „Liberális Egyetértés"-en belül.163 A Tízek Tanácsa — kormányfők és külügyminiszterek — június 16-án hallgatja meg először a török küldötteket. Damad Ferid pasa arról próbálja meggyőzni a szövetséges hatalmak képviselőit, hogy a szultán és a török nép nem felelősek az antanttal 1914-ben bekövetkezett szakításért. Az csupán az unionista Enver pasa II. Vilmossal kötött titkos szerződésének következménye. A nagyvezír az „Egység és Haladás" bizottságra hárítja a felelősséget a háború alatt elkövetett mészárlásokért, és az örmény népirtásért. Aktívan keresi ezeknek a cselekede-161 ADY, 4M2/113, R. Mailet tulajdonának kibérlése az oszmán delegátusok számára, 1919. június 17. 162 AMAE, A Paix, vol. 30., fol. 194-195, Defrance távirata a külügyminiszternek. 163 Alexandre Jevakhoff, Kemal Atatürk. Les chemins de l'Occident. (Kemal Atatürk. A Nyugat útjai), Párizs, Tallandier, újított kiadás 1999, 83-84.
