Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
542 FRANÇOIS BOULET servoirs szállóhoz közel fekvő Nagy Trianon neve csak jóval később, június l-jén jelenik meg a Külügyminisztérium levéltári anyagaiban. Az aláírás új helyszínválasztásának pontos eredetére azonban nem sikerült rábukkannunk.137 Párizs külvárosába érve, a magyar delegáció hamar számot vet befolyásának és hatalmának korlátaival. A francia fogadtatás hűvössége gyorsan lehűti a magyarok kezdeti optimizmusát.13 8 Apponyi gróf már január 10-én panaszt emel a katonai misszió főnökénél, amiért sem szóban, sem írásban nem érintkezhet közvetlenül az antant-hatalmak vezetőivel: Clemenceau-val, Lloyd George-al, Nitti-vel, Japán és az Egyesült Államok követeivel: „Bezárva itt, ebben a hotelben, (...) semmilyen hasznos dolgot sem tehetek" mondja. Célja pedig nyilvánvaló: „Akármi történjen is, minden lehetséges eszközt meg kell próbálnom hazám érdekei megvédéséért, még akkor is, ha csak tíz százaléknyi eredményt sikerül elérnem." Hozzáteszi, hogy ugyanolyan elbánásban kíván részesülni, mint az osztrák delegáció vezetője, Karl Renner. Apponyi a franciák magyarellenességétől tart, főleg az országos francia sajtóban.139 A szövetségesek 1920. január 14-én veszik át a magyarok meghatalmazásait. Apponyi elkapkodottnak ítéli a dokumentumok ellenőrzését, valamint átadását, és szóvá teszi az Egyesült Államok képviselőinek hiányát. Clemenceau szárazon válaszol, mert szerinte ezek csak a békeszerződés átadását késleltetni akaró, jelentéktelen kifogások.14 0 Másnap, január 15-én 16 órakor, a Quai d'Orsay Vörös Szalonjában kerülnek átadásra a legfelső tanács békefeltételei a magyar delegáció számára. Január 16-án Apponyi gróf fontos beszédet tart a legfelső tanács előtt, szövegét a gróf maga fordítja francia, angol és olasz nyelvre. Ez a — békefeltételek átadását követő — első hivatalos magyar nyilatkozat nyílt őszinteséggel vallja, hogy a szerződés feltételei „elfogadhatatlanok", olyannyira, hogy azt latolgatja, országának „nem kellene-e öngyilkosságot elkövetnie ahhoz, hogy fenntmaradjon", „(...) Magyarországra rótták ki a legkeményebb s létezését legjobban sújtó feltételeket, mintha az összes többi országot megelőzve ő lenne a legbűnösebb." Két lényeges érvet emelünk ki ebből a Fabrice Meunier történész által elemzett beszédből. Elsőként azt a régi, közismert érvelést, ami csak sértheti a szomszédos államok büszkeségét, miszerint a magyar nemzet történelmileg egy felsőbbrendű civilizációt képvisel olyan „fajokkal szemben, amelyek ma alacsonyabb szintű kultúrával rendelkeznek". Állítása alátámasztása érdekében a delegáció vezetője összehasonlító statisztikákat mutat be az írni-olvasni tudás és az elit körökben végzett gimnáziumi tanulmányok arányairól. A másik érv, ami kis időre megingatja a szövetségesek egyhangú állásfoglalását: népszavazás kiírását 137 AMAE, A Paix, vol. 28, fo. 211-214, 218, Különféle jegyzetek 1920. április 7-8. és június 1.; Henry ezredes beszámolója, 1920. április 12. 138 Jean Berenger, „A magyar revizionizmus", in Les conséquences des.., 160. 139 AMAE, A Paix, vol. 138, fol. 107-110. Henry misszió jelentése, Neuuilly-sur-Seine, 1920. január 10. Ez a jelenet in extenso in (Ádám Magda szerkesztésében, Litván György, Ormos Mária) Documents diplomatiques français..., II. kötet, 1919. augusztus - 1920. június, 342-343. 140 AMAE, A Paix, vol. 138, fol. 3, Apponyi levele a békekonferencia elnökének, Neuilly, 1920. január 14.; fol. 113, Clemenceau levele Apponyinak, Párizs, 1920. január 14.; fol. 118, Apponyi levele Clemenceaunak, Neuilly, 1920. január 14.
