Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 543 és a népek önrendelkezési jogának gyakorlatban való alkalmazását kéri a Jóérzés és a közerkölcs" wilsoni elvei szerint.14 1 Azt követően, hogy január 18-án George Clemenceau és munkatársai — Pichon, Hotz, Tardieu — lemondanak, Alexandre Millerand, a Minisztertanács új elnöke és külügyminiszter, Paleologue, a Quai d'Orsay főtitkára és Jules Cambon nagykövet veszik át a francia delegáció irányítását. Ez utóbbit teszik meg a frissen alakult „Nagykövetek Konferenciája" elnökévé, s ebbéli minőségében 1920. január 26-tól megbízást kap a már aláírt és ratifikált békeszerződések életbe léptetésére. A szövetségesek „legfelső tanácsa" Londonban folytatja tovább a békekonferenciára vonatkozó munkálatait, Lloyd George vezetésével.142 Ez a személy- és helycsere reményeket ébreszt a magyar delegáció tagjaiban, s abban bíznak, hogy talán sikerül némi engedményt kieszközölni a szövetségeseknél. Főleg Angliára és Olaszországra számítanak. Apponyi január 18-án viszszautazik Budapestre és február 10-ig marad. Ez idő alatt olyan híreket szivárogtat ki a magyar sajtón keresztül, amelyek szerint a saint-germaini békeszerződés megváltoztatásra kerülne. Ezeket az osztrák körökben nagy felháborodást kiváltó információkat azonban a Quai d'Orsay hamarosan megcáfolja.143 Fordítási és kinyomtatási problémák késleltetik a magyar ellenjavaslatok benyújtását, ezért csak február 12. és 20. között látnak napvilágot, 18 jegyzék formájában és számos térkép, táblázat és statisztika kíséretében. A magyar delegátusok ekkor várakozó álláspontra helyezkednek, jottányit sem engedve követeléseikből.14 4 Ráadásul a februári és márciusi hónapokban a szövetségesek között átmenetileg ellentétek alakulnak ki, éppen a magyar területi határozatok tekintetében. Két különböző álláspont körül törnek ki heves viták március 8-án a „legfelső tanács" londoni és március 31-én a „Nagykövetek Tanácsa" párizsi ülésein. Anglia, Olaszország és az Egyesült Államok nagykövetei hajlandónak mutatkoznak kiegészítő tárgyalások folytatására Magyarország határai kérdésében. Ezzel szemben Franciaország és főleg az utódállamok: Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia14 5 együttesen emelnek vétót mind a legfelső tanács által 1919 májusában rögzített határok revíziója, mind pedig egy népszavazás kiírásának lehetősége ellen. Már 1920. március 9-től érezhetően ez utóbbi államok hajthatatlan álláspontja kerekedik felül a magyar ellenjavaslatokkal szemben.14 6 141 Document diplomatiques français..., op. cit., 344-353. BDIC, Mantoux dosszié, cote F Delte 234 Rés. Fabrice Meunier, La paix des vainqueurs..., op. cit., 63-65. 142 Jacques Bariety, „Figyelmeztetés", a külügyminisztériumban; Francia külügyi dokumentumok kiadásával foglalkozó komisszió, Documents diplomatiques français, 1920, I. kötet (január 10. - május 18.) Párizs, Állami nyomda, 1997, XII. 143 Fabrice Meunier, La paix des vainqueurs en Europe centrale (1918-1920). Le traité de Trianon, une question d'état et de nationalités (A győztesek békéje Közép-Európában (1918-1920). A trianoni béke. Állami és nemzetiségi kérdés), Párizs, Vécu contemporain, 1995, 65-66. 144 Uo. 66. 145 Documents diplomatiques français, 1920,..., op. cit., 372-382. „Válaszlevelek" és Ghika, a román delegáció tagja, Pasic, a csehszlovák delegáció elnöke, és Osusky, a csehszlovák delegáció tagjának levele a békekonferencia elnökéhez, 1920. február 20. és 24. 146 Documents diplomatiques français, 1920,... op. cit., 334-336, 454-455. Berthelot levele Millerand-nak, 1920. március 9.; Millerand levele Paul Cambon-nak, 1920. március 31. AMAE, A Paix,
