Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503

A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 533 valahogy még ennél is több". A vallásháborúk során, 1570. augusztus 8-án kötött korabeli békeszerződést a résztvevők egy szójátékkal élve „sántító és megalapo­zatlan béké"-nek („paix boiteuse et malassise") nevezték el. Az újság óhaja, hogy az 1919-es béke ne váljék ahhoz hasonlóvá. Ami pedig a városi tanács május 24-re tervezett ünnepségeit illeti, azok el­maradnak. Georges Clemenceau, tekintettel az osztrák vesztesekre, nem ad tűz­parancsot a tüzéreknek. Az ágyúk némák maradnak, nem úgy, mint Versailles-ban június 28-án. A „Le Petit Journal" szeptember 13-i száma a következő megjegyzést fűzi hozzá: „Zene nélkül. Dobszó nélkül. Ágyúlövések nélkül: Saint-Germain lakói hiűságukban megsértve, úgy tűnik, mintha neheztelnének kissé." Versailles és Saint-Germain szerződéseit összehasonlítva az Excelsior így ír: „Újabb történelmi dátum: szeptember 10., egy újabb szerződés: Saint-Germainben. Az Ausztriával kötött béke aláírásának ceremóniája csupán megismétlése volt a ver­saillesinak, szerényebb környezetben és valamivel oldottabb hangulatban."105 Végül az osztrák delegáció elnöke, Renner kancellár utolsó levelében meg­köszöni Clemenceaunak, a szövetséges katonai misszióknak és Saint-Germain la­kóinak a szívélyes fogadtatását: „A Legfelső Tanács által május 2-ára Saint-Germain-en-Layeben a béketár­gyalásokra rendelt osztrák-német delegáció feladata a béke aláírásával véget ért. О Excellenciája tudomására hozva a delegáció feloszlatását és tagjainak távozását, megtiszteltetésnek tekintem, hogy hálámat fejezhetem ki a delegáció megfigyelé­sére rendelt katonai missziók vezetőinek és beosztottainak, amivel feladatukat ellátták, és Saint-Germain lakóinak azért a korrekt magatartásért, amivel az eddig ellenségnek tartott idegenekkel szemben viselkedtek. Elégedetten és elismeréssel állapíthatom meg, hogy négyhónapos itt tartózkodásunk alatt, ami hazánk törté­netének oly szomorú eseménye volt, soha semmilyen ellenségeskedés vagy szó­váltás nem történt." Ez a levél a polgármester közreműködésével nyilvánosságra kerül.106 Később képeslapokon láthatjuk újra a szerződéssel összefüggésben lévő két helyszínt: az egyik a Pavillon Henri IV hotel, a másik pedig Saint-Germain Ókor­történeti Múzeuma. Néhány év elmúltával, a Pavillon Henri IV szálloda „aláírásra" (!) szolgáló szalonjában emléktáblát helyeznek el. Ez a tudatos tévedés — egy ravasz vendég­lős ötlete — az évek során jónéhányszor elhangzik még. A II. világháborút köve­tően nem nyomtatják újra az esemény helyszíneit megörökítő képeslapokat. A Pavillon Henri IV hotel szalonjának faláról eltűnik a valós tényeket elferdítő em­léktábla, nem tudni, hogy becsületből vagy diszkréció miatt. így Saint-Germain­ben nem marad egyetlen jel sem, ami a szerződéskötésre emlékeztetne.107 A helyi közvélemény közömbösségét jól jellemzi az aláíráshoz használt két tintatartó és asztal sorsa: eltűntek vagy elvesztek a helyi polgármesteri hivatalból. 105 ADY, BM ST-Germain, F. Boulet, „Le traité de paix...", 1994. 106 AMAE, A Paix, vol. 27, Az osztrák delegáció elnökének levele, Saint-Germain-en-Laye, 1919. szeptember. BM St-Germain, Renée Auger, „Vaincre ou..., 55-64. 107 Bernard Nabonne, Les grandes heures de Saint-Germain-en-Laye, (Saint-Germain-en-Laye emlékezetes órái), Párizs, Síelt, 1950, 237.

Next

/
Thumbnails
Contents