Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503

A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 529 magyarországi kommunista forradalommal szemben. Aggódnak Bécsben maradt családjaik sorsáért, főleg a június 15-i kommunista zavargások idején (magyar propaganda akció), amikor a kommunisták pénzt tűznek ki Renner fejére. Az antant június 7-én Kun Bélának küldött távirata csak még jobban felingerii a delegátusokat, éppúgy, mint a német pénzügyi körök anyagi támogatása vagy az olasz katonai segítség a budapesti forradalmi rezsim számára.90 Az osztrák delegáció Franciaországhoz, a békekonferencia „bíró"-jához fordul egy „igazságos és demokratikus béke" megalkotását kérvén az „erőszak békéjéével szemben, amit végül is kézhez kap.9

1 Július 20-án az antant engedményeket tesz Ausztria keleti határainál, magyarországi területekből szakítva ki egy darabot. Azonban ami a súlyos pénzügyi kötelezettségekre és a hadifoglyok hazaszállítására adott válaszokat illeti, azok nem egészen egyeznek az osztrák delegátusok elképzeléseivel. A pénzügyi kikötések 201. és 202. paragrafusai kétségbe ejtik az osztrák gazdasági szakembereket. Mindent egybevéve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1919. szeptember 10-én aláírt békeszerződés csak nagyon minimális módosításokat tartalmaz.9

2 Keserű hangvételű az a privát levél is, amelyben az'egyik delegátus összefoglalja a saint-germaini tartózkodás négy hónapi munkájának eredményét. „Ez alatt a hosszú és gyötrelmes periódus alatt a delegációnak a legkeservesebb körülmények között kellett dolgoznia. Rövid ideig tartó reményeinket mindig keserű csalódás követte." Bár a nagyhatalmak mindig előzékeny magatartást tanúsítottak az osztrákokkal szemben, mégis „fogolyként őrizték őket Saint-Germain-en-Laye-ben", s Párizsban kizárólag az utódállamok delegátusai képviselhették országaikat.93 Szeptember 10-én, még az aláírás napjának estéjén, az osztrák delegáció egy része vonatra ül, s az Orient Expresszel Bécsbe utazik. Renner kancellár, még mielőtt elhagyná Saint-Germaint, egy újságírónak nyilatkozva a volt Osztrák-Magyar Monarchia ellenségének nyilvánítja magát, s abbéli reményének ad hangot, hogy Franciaországnak köszönhetően Ausztriára szebb napok köszöntenek: „Ez a csapás egy olyan dinasztia alól szabadított meg bennünket, mely három évszázad óta egyetlen értékes embert sem nevelt. Feloldott minden köteléket, ami azokhoz a nemzetekhez fűzött bennünket, akik sem velünk, sem egymással sohasem tudtak kiegyezni... most végre szabadon építhetjük saját házunkat. Sajnos, ez a munka egyáltalán nem könnyű feladat! Van tűzhelyünk, de hiányzik a szén, van műhelyünk, de hol találni hozzá megmunkálandó anyagot? Van kincstárunk, de csak papírokat tartalmaz... Ha Franciaország hathatós segítséget nyújtana, Saint-90

ADY, 4M2/113, BR n°14, 16, 21, 23. 1919. június 3., 5., 16., 22. AMAE, A Paix, vol. 27, 78. Bern, 1919. június 19. Documents diplomatiques français sur l'historié du Bassin des Carpathes 1918-1932, I. kötet, 1918. október - 1919. augusztus, (Szerk.: Ádám Magda, Litván György, Ormos Mária), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993., Clemenceau távirata a magyar kormánynak, Párizs, 1919. június 7., 658-686. 91

ADY, 4M2/113, „Hosszú és nehéz volt ez a várakozás Német-Ausztria népének...", 5.; A szerződés átadásakor, 1919. június 2-án, a kastélyban elhangzott beszéd. Újságkivonat, Arbeiter Zeitung, 1919. május 25. 92 Bruno Hamard, Autriche & Hongrie..., op. cit., 66-69. 93

AMAE, A Paix, vol. 27, 112, Bécsi sajtó, Osztrák delegáció Saint-Germain-en-Laye, dátum nélkül.