Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
512 FRANÇOIS BOULET Helyi szinten széleskörű viták bontakoznak ki, történelmi és erkölcsi érvek csapnak össze, azért, hogy Versailles váljék a béke aláírásának színhelyévé. A bosszúállás vágya is hajtja a franciákat, hiszen 1871. január 18-án éppen a versaillesi kastély híres Tükörtermében egyesíti Németországot, és alapítja meg a Német Birodalmat I. Vilmos és Bismarck kancellár. Camille Jullian, a Collège de France professzora a következőket mondja: „Nem tudom, hogy kinek jutott legelőször eszébe Versailles. Azt hiszem, egyszerre többeknek ötlött fel ugyanaz a gondolat, olyanoknak, akik jog- és hagyománytisztelők, szimbólumimádók és praktikus felfogásúak." Már 1918. november 11-én, a versaillesi városi tanács közfelkiáltással és egyhangúlag megszavazott határozatot hoz arról, hogy a „kártérítő béke" a Tükörteremben írattassák alá. Hivatalosan ezt 1919. április 24-én hozzák nyilvánosságra, hozzátéve, hogy: „Versailles lakossága, amelynek még mindig eleven emlékezetében él az 1871-es év, jogos büszkeséget érezhet e nagy történelmi határozat kapcsán".2 6 A sajtó szintén bosszút kíván állni a „poroszok" által 1871-ben elkövetett bűnökért. Az egyik újság cikkírója szerint a „bűntett és a bűnhődés helyszíne ugyanaz kell legyen". Egy másik lap 1919 júniusi számában angol metszet jelenik meg az 1871-ben poroszok által megszállt Versaillest ábrázolva, amint egy porosz lovascsapat a Réservoirs utcát támadja. A béke aláírásának napján, a versaillesi városi elöljáróság, „meghitt" ünnepség keretében, két köszörűt helyez el a Notre-Dame temetőben. Az egyiket Jules Favre sírjára, akit az 1871-es frankfurti tárgyalások során a kormány nemzetvédelemmel bízott meg; a másikat pedig Rameau akkori versaillesi polgármester sírjára. E két francia szimbolizálja Versailles-ban a poroszok által túszul és foglyul ejtett személyeket. A Versailles-ban sorra kerülő ünnepség alkalmat ad nemcsak néhány fájó emlék felidézésére, hanem annak a történelmi szennyfoltnak a letörlésére is, amit a poroszok gyászos emlékű megszállása okozott. Valószínűleg 48 év távlatából könnyebb visszaidézni annak a „rettenetes év"-nek a történetét. A „Revue d'histoire de Versailles et de la Seine-et-Oise" című folyóirat a következő magyarázatot fűzi ennek a rögeszmének a záróakkordjaihoz: „Most, miután sikerült lemosnunk az 1870-es év gyalázatát, e gyászos kor eseményei végleg bevonulnak a történelem harcoltak a németek ellen; másodszor pedig a 1 800 000 (sic) francia halott „külön jogokat" biztosít Franciaországnak; s végül „anélkül, hogy sokat időznénk a múlt emlékein, elfeledhetjük-e, hogy 1871-ben a mi területünkön, fővárosunk kapui előtt, Versaillesban vetette meg Németország világuralmának alapjait, a népek szabadsága megsértésére építve azt? Vajon nem az igazság győzelmének szimbóluma-e az, amit a kongresszusnak képviselnie kell, s aminek legfontosabb elve a népek önrendelkezésijogának szabadsága?"A washingtoni francia nagykövet még hozzáfűzi, Wilson elnöknek ajánlva, hogy Versailles és Párizs eleve „predesztináltak a szabadság és béke megalkotására", hiszen az amerikai függetlenség két szerződését is itt írták alá. 1918-ban a képviselőház utolsó ülésszakán a képviselők, Honnorattal az élükön, azt javasolják, hogy egy állandó központot hozzanak létre Versaillesban, a nemzetközi szervezetek számára (a Nemzetek Szövetsége székhelyét). 26 Archives communales, Versailles, D3, 988, A békeszerződés aláírásának előkészületei. Békekonferencia (1918. novembere - 1919. áprilisa); Salut Public, 1919. január 5. A Versailles-ért síkra szálló Démocratie Nouvelle sajtókampánya november 21-től 27-ig, Camille Jullian válasza 1918. november 24-én. 1982.
