Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503

506 FRANÇOIS BOULET és azok között, akik a két hónapig tartó tárgyalások egész idejére maradnak, s akiket a fentiekben már említettünk. Brockdorff-Rantzau gróf határozott egyénisége oly erős hatással van az egész delegációra, hogy az árnyékot vet a többi képviselőre. A francia hírszerzés egy időben a német politika iránjátójának tartja: „a jelenlegi kormány lelké"-nek. Politikai és társadalmi pályafutása során a végletekig rugalmasnak mutatkozik. A régi rendszer arisztokratái közé tartozik. Néhányak által arrogánsnak ítélt személyiség, aki rokonsága révén kapcsolatban van a császári család köreivel is. U-gyanakkor jól ismeri a berlini üzleti miliőt, főleg a zsidó pénzembereket, és ennek kapcsán szívesen hangoztat liberális nézeteket. S végül kitűnő személyes kapcsolatai vannak szocialista körökkel. Egyik főszereplője azoknak az intrikáknak, amelyek elősegítik Oroszországban a bolsevizmus hatalomra jutását.13 Brockdorff véleménye döntő befolyással van a delegációra. Küldetésének elején célkitűzései világosak, s ezt legkevesebb öt érvvel támasztja alá. Először is Wilson amerikai elnök 14 pontjához tartja magát, a népek önrendelkezési jogát véve alapul. Tehát a vitatott területeken népszavazás kiírását kérelmezi, és ebben a delegáció nemzetközi jogi szakértőire támaszkodik. Másodszor: ki akarja használni az antant államok közötti ellentmondásokat, előnyben részesítve Nagy-Britanniát és főleg az Egyesült Államokat, mivel azok „a priori" kevésbé mutatkoznak ellenségesnek a német állásponttal szemben. Az amerikai segítségre és Wilson elnök feltételezett szimpátiájára is támaszkodik. Továbbá abban reménykedik, hogy nemcsak a szövetséges angolszász, de a francia képviselőkkel is sikerül tárgyalnia, és esetleg részt vehet a szövetségesek Ausztriával, Bulgáriával és Törökországgal való megbeszélésein. Brockdorff szerint, ha a szerződés elfogadhatatlan lenne, a németországi bolsevizmus-veszélyt komoly érvként lehetné felhasználni, főként egy olyan Franciaországgal szemben, amelynek egész területét forradalmi sztrájkok bénítják. Végül arra is felkészül, hogy visszautasítsa a szerződés jó néhány feltételét, az „ellenállás" kockázatos álláspontját választva. A német delegációnak eme öt érve — wilsoni jog, angolszász támogatás, közvetlen tárgyalás, bolsevizmus-ellenesség és a végletekig való kitartás — a szövetségesekkel való egyezkedések során teljesen szétfoszlik, és ez hatalmas csalódást okoz. Brockdorff-Rantzau túlzott magabiztossággal utazik Versaillesba. Tökéletesen bízik magában és sikerében. Egyetlen gondja csupán: nem biztos abban, hogy magára vállalhatja a béke aláírásának felelősségét. A gróf taktikája és polemikus, jogi s néha arrogáns hangneme éles ellentétben áll Erzbergerrel, azzal a weimari politikussal, aki csalódással veszi tudomásul, hogy nem képviselheti Németországot a Szövetséges Hatalmak előtt, s aki egy sokkal rugalmasabb egyezkedés híve.14 csak az autónak lassítania kellett — és a motor búgása nem fedte a beszélgetés zaját -— annyiszor hallgatott el a két beszélgetőtárs. Incidens nélküli visszatérés." BRR. n°17, 1919. május 23., n°30-31, 1919. június 7. Gerd Krumeich, „Le traité de Versailles vu d'Allemagne" (A versaillesi békeszerződés német szemmel), L'Histoire, n°233, 1999. június 20. 13 AMAE, A-Paix 26, 8, op. cit. ADY, 1 F20, BR. n°10, 1919. május 17. 14

AMAE, A-Paix 74, 157-160, Fiches de renseignements (hivatalos jelentések, ezentúl FR), Bern, 1919. április 14. és 20.; távirat Koppenhágából, 1919. április 21.; 168-170, René Massigli