Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 507 A „hideg zuhany" május 7-én, szerdán, a „Trianon Palace" hotelben éri a delegációt, a békefeltételek átvételekor.15 Valóságos „csapást" jelent ez a német küldöttek számára, s még a legmérsékeltebb delegátusok is rendkívül szigorü feltételekről beszélnek. Brockdorff-Rantzau nyilatkozatában „több millió német halálos ítéleté"-ről szól, amit csak tovább erősít a békefeltételek által sokkolt német közvélemény széleskörű felhördülése. Egy elfogott táviratból — amit Versaillesból a Neue Berliner Zeitungnak küldenek — megtudjuk, hogy a felháborodott német delegátusok „megsemmisítő"-nek tartják a békefeltételeket. Ezek minden egyes pontja fölülmúlja még a legmerészebb elképzeléseket is. Landsberg birodalmi miniszter „erőszakos béké"ről beszél, hiszen a delegátusoknak nincs lehetőségük szóbeli egyezkedésre: igen vagy nem között választhatnak, néhány írásbeli ellenvetés benyújtása mellett. Schückling professzor a következőket válaszolja Versaillesban egy berlini újságírónak: „Az a benyomásom, hogy mélyen gyökerező szadista hajlam készteti Franciaországot, hogy megtörje Németországot. A tegnap délután kapott dokumentum egész egyszerűen rettenetes." Giesberts miniszter az egyetlen kiutat egy Oroszországgal kötendő békében és bolsevista csapatok bevonásában látja. Végül az a Brockdorff-Rantzau, aki a ceremónia alatt ülve marad — így bizonyítva, hogy nem vádlottként áll bírái előtt — a következő napon magán kívül van.16 A küldötteket keserűség, csüggedtség sújtja le Versaillesban. Brockdorff „versaillesi kalitkáról" beszél. A delegáció tagjait figyeli a csendőrség, melynek létszáma 35 és 125 között váltakozik. Ehhez járul még egy 17 tagú, felügyelőkből és biztosokból álló misszió az államvédelemtől. Fokozzák az áramszolgáltatást — a közvilágítást megtriplázzák — és tűzvédelmi óvintézkedéseket tesznek a Réservoirs utca, a Boulevard de la Reine és a parkban található hotelek körül. A megfigyelések központja a Réservoirs szálló, mivel ez tűnik a legkézenfekvőbbnek.17 A németek főleg a francia sajtón keresztül jutnak értesülésekhez; a távírókészüléket csak hosszas nehézségek után állítják működésbe, de hamarosan el is romlik. Egy német delegátus megjegyzése szerint ezek francia vonalak és Hughes készülékek, nem pedig német Siemens gyártmányok. Az egyetlen működő vonal a kormánnyal van összeköttetésben és nem használható privát célokra. A delegátusok mozgástere korlátozott. A három Versailles! szálloda között, valamint a kastély parkjának egy lezárt, a „Trianon-Palace" hotelig húzódó részén közlekedhetnek. Ez utóbbi helyen egyébként számos különböző bizottság működési helye található.18 jelentése, 1919. május 4.; 230-231, Német misszió, Berlin, 1919. szeptember 23.; „Brockdorff-Rantzau missziója Versaillesban". 15 Archives communales, Versailles, D3 988, Az országos francia sajtó különböző cikkei, 1919. május 7-8. 16 Gerd Krumeich, „Le traité de Versailles vu d'Allemagne" (A versaillesi szerződés német szemmel), i.m., 20. AMAE, A-Paix 26, 188, Német misszió, Berlin, 1919. május 9., „A német delegátusok benyomásai Versaillesról". 17 ADY, 4M2/113, „Rekvirálások" és „Közbiztonsági és rendészeti intézkedések" dossziéi. Archives communales, Versailles, 1 1982, „Helyi rendőrség" dossziéja. 18 Archives communales, Versailles, 1D71, Extrait du registre des délibérations du conseil municipal (A városi tanács határozati könyvének kivonata, ezentúl E. R. D. C. M.), 1919. április 28.
