Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Socialisme; cultures; histoire: itinéraires et représentation. Mélanges offerts á Miklós Molnár. (Ism.: Niederhauser Emil) 491

486 TÖRTÉNETI IRODALOM 495 máig megmaradt. Erik W Maeder azt mutatja be, hogyan viszonyult a későbbi kor az i. e. utolsó évezred kínai történetéhez, amikor már vannak írásos emlékek. Röviden kitér a korábbi régészeti leletekre is. Az ötödik rész a Miscellanea címet viseli, ide nyilván azok az írások kerültek, amelyeket a szerkesztők az előző négy részben nem tudtak elhelyezni. Krysztof Pomiati a négy Európát tárgyalja meg: Eredetileg a nyugat- és kelet-római birodalom révén csak két Európa volt. A mongol és az oszmán hódítás ezt a kettőt elválasztotta egymástól. A vallás (katolikus és ortodox) 15 századon át más volt, 10 századon át az intézmények is mások, öt századon keresztül idegen hatalmak uralkodtak itt. Ezért ez a terület elmaradt a Nyugat fejlődésétől, gyenge kapitalizmus, a szabadságjogok hiánya a jellemző. Közép-Európa fogalma csak a 19. sz. derekán került elő a köztudatban, de a 16. század óta különbözik Nyugat-Európától. A jobbágyrendszert itt csak a 19. században számolták fel. A szovjet uralom még további elmaradást okozott. Nyugat- és Közép-Európa intézményei azonosak. De Nyugaton a reformáció hozott változást, protestáns északra és katolikus délre osztotta fel. Franciaország mindkettőhöz tartozik. A katolikus hatalmak eltűntek (Spanyolország, Lengyelország). Tehát négy aire culturelle van, a protestáns Nyugat, a katolikus Közép- és Kelet-Európa. A kezdeteknél a kelet táplálta a nyugatot, de azután a kultúra nyugat felől Közép-Európa felé halad. A 17. században minden Itáliából indult ki, azután Franciaországból. A tudományt a protestáns Észak adja. A romantika megszűnteti a felső rétegek kulturális egységét, mert most a nép vált a legfontosabbá. Az európai kultúra tehát ekkortól transznacionális lesz. Közép-Európa nyugat felől nézve csak periféria. Az irodalom nyelvi okokból ismeretlen, de a 20. századra a képzőművészetben Közép- és Kelet-Európa adja a kreativitást. Ezt a nemzetiszocialista és bolsevik uralom nyomta el. Nyugat viszont újabban az amerikai kultúrát integrálta. Ma nincs európai kultúra, csak pluralitás. Művészeti téren van bizonyos egyesülés, talán ezt követi majd a gazdasági és a politikai. Bronislaw Baczko szerint a nagy francia forradalomnak sincs monokauzális magyarázata, de az egyik ok kétségtelenül a felvilágosodásban kereshető. A felvilágosodás a forradalom szükséges, de nem elégséges feltétele volt. Marlis Steiner a totalitarizmus fogalmát és az összehasonlító történetírás nehézségeit veti fel. A Szovjetunió az újabb irodalom alapján nem volt mindig totalitárius. A despota, a tyrannis és a diktatúra nagyon korai fogalmak, de sokáig hiányzott a tömeg és az ideológia. Mussolini az államot tartotta alapvetőnek, van baloldali fasizmus és jobboldali bolsevizmus. Az autoritárius rendszer korlátozza a szabadságjogokat, a totalitárius megszünteti. Az egypártrendszer, az ideológia, az irányított gazdaság, a Führer-elv körül is még nagyon sok a vita. A totalitárius állam visszafejlődhet autotáriussá. Francois Furet 1995-ös könyvében azt vetette fel, hogy a totalitárius állam nem a francia forradalom folytatása, hanem űj vallás. A vezető személyek is fontosak. Érdemes volna részletesen vizsgálni a volt NDK-t, ahol a náci diktatúra egyből a bolsevikba ment át. A náci diktatúra áldozatainak a számát 25 millióban adja meg, a bolsevikét 100 millióban, de nem ad magyarázatot a számokra. Még sok a kérdés, a közösségi értékek tisztelete elősegíti a totalitárius állam megalakulását? Karizmatikus uralomról van szó, vagy politikai vallásról? A szociáldemokrácia, szocializmus, kommunizmus, bolsevizmus fogalmak közti különbségeket is még fel kellene tárni. Bruno Arcidiacono egy Molnár Miklós által tanácsolt kutatásának néhány kérdését veti itt fel, hogyan látta a brit kormányzat a szovjet előrenyomulás kérdését. 1942 táján még egy a Bismarckhoz hasonló, szaturált hatalomnak tekintették a háború utáni Szovjetuniót. 1944-re viszont már sok jel mutatott arra, hogy a Szovjetunió erőszakot fog alkalmazni. A katonák már a jövendő ellenséget látták benne, a diplomaták ezt önteljesítő jóslatnak vélték, ezért elvetették. Az illető országok belső helyzete, az esetleges káosz is elősegítheti a szovjet behatolást. A helyi elitek is okozhatnak nehézségeket. A demokratikus elvárások nem teljesültek. Különösen Bulgária okozhat dominó-effektust görög és török vonatkozásban. A brit külpolitika a háborús szövetség fenntartását és az államok alávetésének az elkerülését tartotta fő céljának, erre instruálta az itteni szövetséges ellenőrző bizottságokban működő kiküldötteit, és nem figyelt azok szavára, hogy ez a két cél ellentétes. A szovjetek olyan megbízható kormányokat igényeltek, amelyekben a kommunisták is benne vannak. Groza kormányát a kisebbik rossznak tartották az angolok. Az USA 1945 szeptemberében elismerte a magyar kormányt, helybeli képviselőinek a tanácsai ellenére, hogy kimutassa jóindulatát a Szovjetunió iránt. Az angolok a Nagy Ferenc-kormányban saját elképzeléseik igazolását látták. Norman Scott a nacionalizmus erősödését mutatja ki. A nacionalizmus sokszor épp ügy nem kontrollálható, mint a technika fejlődése. Már az ókor óta állandóak a konfliktusok, az idegenek bűnössége alapján. Az érzelmek persze manipulálhatók. Az állami szuverenitásra történő hivatkozás lehetetlenné teszi a konfliktusok rendezését. Ez az 1960-as években még Svájcban is előkerült problémaként a francia nyelvű Júra kapcsán. 1989 óta