Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Socialisme; cultures; histoire: itinéraires et représentation. Mélanges offerts á Miklós Molnár. (Ism.: Niederhauser Emil) 491
486 TÖRTÉNETI IRODALOM 491 Moralpolitikot egyesítette a Realpolitikkal, vagy inkább pragmatikus Realpolitik volt. Az EU tehetetlennek bizonyult, ezért az amerikai részvételre a továbbiakban is szükség van. Másik tanulmányában Lukic az 1991 utáni Jugoszlávia problémáit tárgyalja, különös tekintettel a szerb-montenegrói viszonyra. Itt nagyon sok eseménytörténeti részlet is előkerült, egészen az 1997-es elnökválasztás jelöltjeinek a személyéig és a különböző elnök — és miniszterelnök — választások meg a parlamenti választások kimenetelére. Utal arra, hogy a szerbek az albánokat démonizálni igyekszenek, (kábítószer-csempészek, AIDS betegek stb.) Koszovo kérdése tehát előkerült, de 1998-ig, tehát a kézirat lezárásáig még nem látszottak meg a későbbi fejlemények lehetőségei. Milosevic mint Jugoszláv elnök a föderáció legtöbb kulcspozíciójába saját emberét juttatta, vörös-barna koalíciója továbbra is meghatározó. Ö és Seselj továbbra is a kulcsfigurák, a szerb ellenzék nem tud tartósan uralomra jutni belső ellentétei miatt, mert csak a Milosevic-ellenességben egységesek. A montenegrói Djukanovic, előbb miniszterelnök, aztán elnök, határozottan Nyugatbarát, és látja, milyen gazdasági nehézségekre vezet Milosevic politikája. A vörös-barna koalíció továbbra is uralmon van, bár a parlamenti választásokon nem szerzett többséget. Milosevic egyfajta Sonderweget céloz meg, nacionalista oldalról erős támogatással. Az ellenzéki Draskovic véleménye folyton változik, ezért nem eléggé súlyos ellenpont. A mai jugoszláv állam jövője tehát továbbra is Milosevichez van kötve. Az ő valamilyen formában a politikából való kiválását az állam aligha éli túl. Ha a svájci Molnár Miklós-emlékkönyv az ünnepelt sokoldalúságát mutatta, egész pályájának hatását, ez az angolszászos jellegű kötet elsősorban a genfi (és lausanne-i) professzor tevékenységére és hatására épül fel, a történelem és a nemzetközi kapcsolatok közti térségben, ahol Molnárnak igen sok ötlete volt, és tanítványai azokból sokat meg is valósítottak. Egyúttal azonban a politológiai jelleg a műfaj korlátait is mutatja: voltaképpen csak napilapban érdemes publikálni, hogy az aktualizálás megtartható legyen, mert különben az akármilyen gyors könyvkiadás is elavulttá teheti a mondanivalót. Hogy Kosovo kapcsán milyen háborúra kerül majd sor, azt 1998-ban nyilván nem lehetett látni. A történészek helyzete sokkal könnyebb, mert nekik csak jóval utólag kell bölcseknek lenniük, amikor az már könnyű. Molnár Miklós tanítványai mindkét területen alkotnak, a nehézségek közepette is. Svájci mesterük hatása nyilván még sokáig elkíséri őket tudományos pályájukon. Végeredményben azt mondhatjuk: a két emlékkönyv jól kiegészíti egymást, megközelítő, de persze nem teljes képet ad Molnár Miklós emberi és tudósi arculatáról. Niederhauser Em.il SOCIALISME, CULTURES, HISTOIRE: ITINÉRAIRES ET REPRÉSENTATIONS Mélanges offerts à Miklós Molnár Textes réunis par Jasna Adler et Lubor Jilek. Bern, Berlin, Frankfurt/Main, New York, Paris, Wien, 1999, Peter Lang, 522 о. SZOCIALIZMUS, KULTÚRÁK, TÖRTENELEM: ÉLETUTAK ÉS MEGNYILVÁNULÁSOK Molnár Miklós emlékkönyv Szerk. Jasna Adler és Lubor Jílek. A Molnár Miklós 80. születésnapjára készült kötetben bevezetőként Vásárhelyi Miklós villantja fel az ünnepelt hosszú útját, 1935 óta ismerik egymást, amikor Ostiában voltak diáktáborban, 1953-ban a szigligeti alkotóházban már kiábrándulásukról beszélgettek. A kötet öt részre osztva soijázza a tanulmányokat. Az első csak levelekről szól a címben. Fejtő Ferenc értő és együttérző portrét rajzol Karinthy Frigyesről, a humoristáról, aki az abszurd irodalomnak is előfutára. Eva Haldimann Mészöly Miklós munkásságát mutatja be, hangsúlyozva, hogy mindig újat hozott. Nehezen érvényesült, de 1989 után semmit sem kellett változtatnia felfogásán. Georges Nivát 13, a pruti csatában 1711-ben elpusztult magyarról szól, egy tisztről és 12 katonáról, akik az orosz hadseregben harcoltak, Péter oldalán, a tatárok ellen támadtak, az oroszok segíteni akartak rajtuk, a németek nem, mind elestek. Adam Michnik Jerzy Giedroyról ír, a párizsi-lengyel emigránsról, akire a többi emigráns mindig számíthatott. Igazi politikai tehetség volt, nem hajolt meg a szükségszerűség, vagyis az orosz uralom előtt. A második rész a nemzetközi szocializmus kérdéseit tárgyalja. Antoinette Blum Charles Andler és Lucien Herr, két elzászi francia példáján mutatja be az értelmiség nehézségeit a francia-német viszony terén. Mindketten alkotó értelmiségiek voltak, bár Herr keveset publikált. A két
