Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Socialisme; cultures; histoire: itinéraires et représentation. Mélanges offerts á Miklós Molnár. (Ism.: Niederhauser Emil) 491

486 TÖRTÉNETI IRODALOM 492 országot kívülről és belülről látták egyszerre, és igyekeztek az első világháború előtti években a két nép közti megértést előmozdítani. Andler a szocialista párt tagja volt, de 1912-13-ban sokat vitatkozott a párt állásfoglalásával. Részt vett a breslaui egyetem fennállásának 100. évfordulóján rendezett ünnepségen, ott németül beszélt a közeledésről, ami nagy felháborodást keltett francia körökben. A párizsi egyetemen sokat tett a német oktatás kiszélesítéséért, a nyelvészeten és irodalmon túl, a történelem és kultúrtörténet irányában. Herr 1920-ban járt Berlinben a háború alatt kimaradt kiadványok megszerzése ügyében, végül is sikerrel, de Berlin nem tett rá jó benyomást. Andler a német egyetemek háború utáni átalakulásáról írt. Az egyetemet olyan fontosnak tartotta, hogy nem fogadta el a felajánlott állást a Collège de France-on. André Donneur a magyar, osztrák és német szociáldemokraták tevékenységét tárgyalja forradalmi időszakban 1918-20 során, főképp eseménytörténetet ad. A magyar szociáldemokraták kísérlete kudarcba fulladt, ezért ők a felelősek, mert nem valósították meg programjukat. A munkásoknak viszont nem kellett a proletárdiktatúra, Kun Béla éretlen volt szerepére. De román segítség nélkül az ellenforradalom nem jutott volna uralomra. Egyedül az osztrák szociáldemokraták voltak sikeresek Bécsben 1934-ig municipiális szocializmusukkal. Pierre du Bois egy svájci kommunista sanghaji tevékenységét mutatja be 1932-ben. Jean Vincent-ról van szó, aki régi kommunista, ügyvéd. Amikor 1932-ben letartóztattak két Komintern-ügynököt, őt kérték fel a védelemre. Jakov Matvejevics Rudnyik és Tatjana Nyikolajevna Mojszenko több néven tevékenykedett, 1931-től Paul és Gertrud Ruegg néven, így tartóztatták le őket. A sanghaji svájci főkonzul szerint nem svájciak, mert Schwyzerdütsch-ből egy szót sem értettek. Willy Münzenberg nagy nemzetközi kampányt szervezett védelmükben. Vincent-nak hónapokig Sanghajban kellett maradnia, végül a felesége is utána jött, de a tárgyaláson nem vehetett részt, az nem is Sajnghájban volt. A két ügynököt végül halálra ítélték, de ezt azonnal átváltoztatták életfogytiglanra, 1937-ben ki is engedték őket. Münzenberg azonban még a tárgyalás után is sokáig nem engedte hazamenni a svájci kommunistát. A szerző személyesen beszélt vele, de Vincent sok évvel később sem volt hajlandó nyilatkozni. A tanulmány így végül a kommunisták fanatizmusát hangsúlyozza. Stéphane Courtois a francia kommunisták Párizs és Moszkva, a demokrácia és a totalitarizmus közti nehéz helyzetét tárgyalja. A Komintern sokáig a német kommunistákban bízott elsőrendűen, de 1939-től a francia kommunisták kerültek az előtérbe. A Komintern rájuk is kiterjesztette a hazai módszereket, az önéletrajzok és a kritika-önkritika megalázó módszerét, amely szinte már az önfeljelentéssel ért fel. A francia párt kongresszusait Moszkvában készítették elő. 1931-32-ben a párt vezetőit Moszkvában árulással vádolták a párt vezetői tudták, hogy ez hazugság, mégis elfogadták, mert Moszkva ezt parancsolta. A francia párt tagjai persze szabadok voltak, 1939-ben a Molotov-Ribbentropp paktum miatt sokan ki is léptek. A Komintern a szovjet hatalom szervezete volt, ez a Komintern feloszlatása után is így maradt, 1948-49 során az új francia párttagokat ideológiai téren képezték tovább. Persze a nyugati országokban, nem uralmi helyzetben lévő kommunista pártok nem lehettek olyan zártak, mint azt Moszkvában szerették volna. Antoine Fleury egy 1945-ben a Szovjetunióban járt svájci pedagógus küldöttség tapasztalatairól számol be. A látogatás nem sokkal a diplomáciai kapcsolatok felvétele után történt, a svájci pedagógusokat több iskolába is elvitték, még Moszkvában írnak is beszámolót benyomásaikról. Úgy látták, hogy a gyerekek kiváltságos helyzetben vannak. Feltűnt, milyen sok a nő a pedagógusok közt. A természettudományos tárgyak oktatása jól megy, a testnevelés is. A nyelvi oktatás azonban gyenge, a görög és a latin szinte teljesen hiányzik. Az iskolai berendezések ódivatúak. A házi feladatok nehezek. A beszámolót elküldték a szovjet pedagógusoknak, de a visszhangról nincs adat. Kétséges, hogy kit láthatott a delegáció egyáltalában. Frederigo Argentieri Bibó István véleményét elemzi a fasizmusról és a kommunizmusról. Az elsőre a német hisztéria alapján tér ki, amely sok későbbi interpretációt megelőzött. Bibó három interpretációja közül a marxistát bírálja a szerző a leginkább. Felvázolja Bibó 1956-os szereplését is. Bibó is írt a két rendszer hasonló vonásairól, de fontosabbnak tartotta a különbségeket. Lehet, hogy a demokratikus szocializmus is illúzió? A következő rész a közép-európai társadalmak és kultúrák kérdéseit feszegeti. Kende Péter a Bibótól kölcsönzött címmel az itteni népek nyomoráról és három opciójáról értekezik. Az egyik a birodalomnak való alárendeltség, a másik a teljes függetlenség és az ebből következő versengés. Kende mindegyikre hoz fel sok példát. A harmadik opció szerinte a föderáció, de ez 1939 táján sem ment a határok miatt, 1989 után még a meglévők is felbomlottak. Valamilyen egyesítő erő és tárgyalókészség kellene a megvalósításhoz. Gazdaságilag nem megy, a hasonló gazdasági berendezkedés miatt, politikailag a határok miatt. Előbb hozzá kellene szokni a mássághoz. André Liebich a kisebbségek megszámlálásának nehézségeit veszi sorra. Felülről, a hatalom részéről megnehezítik pl. bizonytalan kategóriák felvetésével (csehszlovák, szerb-horvát), de inkább a fragmentáció a