Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Buda Attila: Gróf Károlyi István élete (Ism.: Urbán Aladár) 471

472 TÖRTÉNETI IRODALOM 472 továbbiakban mindig utal István grófnak az első részben már bemutatott öccseire: Lajosra (1799-1863) és Györgyre (1802-1877). Előbbi udvarhű arisztokrata volt, felesége révén kapcsolatba került a Kaunitz családdal, az utóbbi a reformmozgalmak résztvevője és 1848-ban Szatmár megye főispánja, akinek felesége, Zichy Karolin Batthány Lajos feleségének, Zichy Antóniának volt a huga. (Károlyi Lajost 1849 augusztusában a komáromi erődből portyázó huszárok a győri országúton elfogták. Sógornője, Károlyi Györgyné Komáromba utazott és Klapkánál elérte, hogy sógorát szabadon engedjék. Ellenszolgáltatásként Károlyi Lajos október 5-én segített sógornőjének, hogy kieszközölje Batthyányné számára a látogatást siralomházban lévő férjénél.) Ebben a részben a szerző végigkíséri Károlyi István gyermekkorát, neveltetését, középiskolai és egyetemi tanulmányait. A gróf 1818-tól katonai szolgálatra jelentkezett az egyik huszárezrednél, ahonnan hivatalosan csak 1823-ban bocsátották el, de már 1818-tól diplomáciai szolgálatot teljesített Párizsban, mint az osztrák nagykövetség attaséja. Itt ismerkedett meg a restauráció korának szellemi irányzataival (romantika, az erősödéső katolicizmus, liberalizmus, nacionalizmus), és itt ismerte meg Georgine Diliont, akit 1820 májusában vett feleségül. A házaspár és gyermeke 1821 végén elhagyta Párizst, de valójában csak 1824-ben telepedtek meg a fóti birtokon. Ezt véglegesen István gróf csak 1827-ben kapta meg — más birtokrészekkel együtt —-, amikor a legfiatalabb testvér, György is elérte a nagykorúságot és megtörtént az apai örökség felosztása. Külföldi gyógykezelése során ebben az évben — 1827 májusában — elhunyt a gróf törékeny alkatú felesége, aki hatéves fiút és ötéves lánygyermeket hagyott férjére. Hazatérve Párizsból Károlyi István bekapcsolódott a magyar arisztokrácia pest-budai társadalmi életének eseményeibe, csendes reformtevékenységébe. Az 1827. évi első pesti lóversenyre serleget ajánlott fel a győztesnek, majd 1834-ben létrehozta a róla elnevezett díjat. Ott volt a Széchenyi által 1826-ban kezdeményezett Kaszinó, majd 1832-ben a Hídegylet alapítói között. Támogatta a pesti Magyar Színház létrejöttét, s 1837-ben elsők között jegyzett annak részvényeiből. Károlyi István az első pillanattól együttműködött Széchenyivel, akit mint az 1825. évi országgyűlés részvevője támogatott az Akadémia megalapítására tett kezdeményezésében. Ez az egyetértés — mutat rá a szerző — a legnagyobb magyar és a „hallgatag mágnás" között az 1840-es évek közepén a legintenzívebb, ami azt jelenti, hogy a grófnak nincsen szorosabb politikai kapcsolata az egyre szervezettebben fellépő liberális főúri ellenzékkel. Ebben szerepe lehetett gyászának is, mivel második felesége, gróf Esterházy Franciska — akit 1831-ben vett nőül —-1844 februárjában Fóton elhalálozott. Ezek az évek egyébként a gróf figyelmét gazdasági gondjaira — kezdeményezéseire — irányították: a 40-es évek közepén zajlott a fóti kastély immáron harmadik átalakítása, s 1845-ben kezdődött a nevezetes fóti templom építése is. Ez utóbbi elhatározás végső indokát felesége halála adta. Károlyi István a forradalomnak és szabadságharcnak is csendes, de nem jelentéktelen szereplője volt. Elvállalta Pest megye főispánságát, maga is hozzájárul felajánlott ezüstneművel Kossuth felszólítására a tervezett Nemzeti Bank ércalapjához. Részt vett a törvény értelmében felállított nemzetőrség kiképzésében, ezért Batthyány július elején a Fót és környéke nemzetőrsége őrnagyának nevezte ki, — természetesen díj nélkül. (Ennek következtében az ajánlatára mellé kinevezett segédtisztjét a grófnak kellett fizetnie.) Amikor a nemzetőrség tábori szolgálatára került sor, 1848 augusztus elején Károlyi István is zászlóaljával tartott. Az önkéntes nemzetőrség szervezésekor Károlyi 100 lovat ajánlott fel, de ezt az ajánlatát Batthyány kérésére úgy módosította, hogy a megfelelő összeget biztosította ahhoz, hogy az alakuló honvéd tüzérség számára hámoslovakat vásároljanak. A gróf igazi hozzájárulása a honvédelemhez az a páratlan gesztus volt, amikor 1848 novemberében saját költségén egy 1800 főre tervezett huszárezred toborzását kezdeményezte. Ennek élére Kossuth Károlyi Istvánt nevezte ki. Ez azonban nem jelenti, hogy a gróf vezényelte volna ténylegesen az ezredet. Szerepe inkább a cs. kir. hadseregben létező „ezredtulajdonos" helyzetére emlékeztetett, hiszen ez a 16. sorszámot kapott ezred az ő nevét viselte. A gróf tehát nem vonul hadba ezredével, sőt amikor a kormány és az országgyűlés Debrecenbe távozott, ő Pesten maradt. Palotájában tartóztatták le a Windisch-Grátznél békeküldöttségben járt Batthyányi 1849 január 8-án. Néhány nap múlva megkezdték Károlyi István kihallgatását is, de egyenlőre szabadlábon maradhatott. A gróf jóhiszemű érvelését, hogy egyszerre kívánta szolgálni hazáját és királyát, az osztrák katonai hatóságok nem méltányolták, s április elején letartóztatták. Amikor a magyar csapatok megjelentek Pest előterében, a budai várban őrzött politikai foglyokat Laibachba szállították, így Batthyányi és Károlyi Istvánt is. Szeptember elején is együtt hozták vissza a két grófot, együtt raboskodtak az Új épületben, s mindkettőjük ítéletét is egy napon: október 5-én hirdették ki. Károlyi grófot két év várfogságra és 150 000 forint büntetésre ítélték, 1850-ben szabadult.