Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Buda Attila: Gróf Károlyi István élete (Ism.: Urbán Aladár) 471

TÖRTÉNETI IRODALOM 473 Károlyi István életútjának hátralevő szakaszát e könyv harmadik része Tanulságok cím alatt tárgyalja. Ez az időszak a gróf tevékenységét — annak lehetőségeit — illetően két részre oszlik: az 1860-ig terjedő időszakra, majd az azt követő két évtized eseményeire. A szerző részletesen mutatja be azt, hogy az abszolutizmus kezdeti éveiben a mélyen vallásos gróf számára a vallási intézmények és egyesületek biztosítottak teret tevékenységének. Ennek során a hivatalosan 1854-ben jóváhagyott Szent István Társulat könyv- és lapkiadó tevékenységét jelentős anyagi hozzájárulással támogatta, s annak elnöki tisztét is betöltötte. 1855-ben az udvar engedélyezte az újjáalakult Gazdasági Egyesület működését, amelynek elnöke Károlyi István lett. A gróf egyre növekvő tekintélyét — állapítja meg a szerző — börtönbüntetése biztosította, de szerepet játszott ebben a közjó iránti elkötelezettsége és integráló személyisége is. Ez utóbbi tette lehetőve, hogy mind az arisztokrácia, mind a köznemesség különböző politikai csoportosulásainak nézeteltérését ki tudta küszöbölni a Gazdasági Egyesület munkájában. Kulturális téren is példamutató szerepet játszott, így 1858-ban a Nemzeti Színház alaptőkéjének emeléséhez 10 000 pengő forinttal járult hozzá. Az 1860-as év eseményei visszahozták Károlyi grófot a politikai életbe. Az októberi diploma után Pest megye ragaszkodott ahhoz, hogy az 1848-as jogfolytonosság kifejezéseként ismét Károlyi István legyen a főispán. Ez csak a császári kinevezés elfogadása esetében volt lehetséges, de ennek november végén Károlyi eleget tett, s december 10-re már összehívta a megye ünnepi közgyűlését. Itt megtörtént a gróf beiktatása, majd az újraválasztott megyebizottmány megkezdte munkáját. 1861 április elején megnyílt az uralkodó által összehívott országgyűlés, amelyen — mint ismeretes — Teleki László öngyilkossága után a felirati párt győzött. A feliratot azonban az uralkodó elutasította és az országgyűlést feloszlatta. A megyebizottmány folytatni akarta munkáját, a Helytartótanács azonban betiltotta az ülésezést és felfüggesztette a főispáni hivatal tevékenységét. Károlyi István ekkor lemondott a főügyészi tisztségről. A politikától visszavonulva a gróf lemondott Gazdasági Egyesületben viselt elnöki tisztéről is. Ugyanakkor 1861 őszén e kezdeményezésével és támogatásával jött létre az írói Segédegylet, amelynek létrehozását 1854-ben a hatóságok megakadályozták. A Szent István Társulat elnökségét megtartotta, de — mutat rá a szerző — az 1860-as évek közepétől Károlyi Istvánnak szembe kellett néznie a Renan: Jézus élete című munkája (1863) nyomán kialakult vitával, majd a pápai csalhatatlanság dogmájának meghirdetése (1870) következtében az egyházon belül is jelentkező feszültségekkel. Az 1860-as évek végétől bekövetkezett fokozott visszavonulása előtt a gróf még egyszer bekapcsolódott a politikai eseményekbe: 1867 áprilisában elfogadta a kinevezést Pest megye főispáni székébe. A megye közgyűlésén elhangzott, a kiegyezést illető kritikák miatt azonban — azokat a szándéka iránti bizalmatlanságnak tekintve — nem sokkal a június 8-án tartott koronázás után lemondott. A Társulat elnökségét megtartotta ugyan, de részvételi aktivitása egészségi állapotának romlása miatt egyre csökkent. Ugyanakkor részt vett a társadalmi életben, ami harmadik feleségének köszönhető. 1865-ben ugyanis a nála 18 évvel fiatalabb Orczy Mária bárónőt vette feleségül. A házaspárt 1868-ban Rudolf trónörökös látogatta meg, s 1870-ben egy hadgyakorlat alkalmából Ferenc József volt három napra a fóti kastély vendége. Ez a látogatás betetőzte az előző évben a grófnak adott kitüntetést, amikor az uralkodó valóságos belső titkos tanácsosnak nevezte ki. A kitüntetést nyilván nem a „lázadó" Károlyi grófnak szólt — akitől 1850-ben visszavonták a királyi kamarási címet is — hanem a magyar arisztokrácia nem aulikus, de 1867 utáni is lojális csoportjainak tett gesztus volt. A gróf általános tiszteletét jól mutatták az 1877-ben, nyolcvanadik születésnapján rendezett ünnepségek, amelyet az tett teljessé, hogy Ferenc József Rudolf trónörökös kíséretében látogatta meg Fótot és nyújtotta át a Szent István Rend nagykeresztjét. Az 1880-tól véglegesen mankók használatára szorult idős, a társadalmi és politikai elit, valamint az udvar tiszteletét kivívott gróf 1888. június 12-én hunyt el Fóton. Az életút hosszúra nyújtott ismertetését menti az a körülmény, hogy Károlyi István tevékenysége szinte ismeretlen. Buda Attilának köszönhetően olyan egyéniséget ismerthetünk meg, aki bizonyságát adta annak, hogy aki királypárti, nem biztos hogy királyhű is, (37.1.), valamint annak, hogy legitimista elvei nem akadályozták meg abban, hogy különbséget tegyen az alkotmányos és az abszolút monarchia között. (178.1.) A szerző a 19. század családtörténetének fehér foltját tüntette el könyvével. Elismeréssel kell nyilatkoznunk gazdag forrásanyagáról, amelynek legértékesebb része családi levéltárból került ki, de amelyet jól egészít ki a korabeli sajtó intenzíven hasznosított anyaga, valamint az eddigi irodalom. A szerző vállalkozása — mint utal rá — akkor lesz teljes, ha közzéteszi a már kiadásra kész okmánytárat és feldolgozza a Károlyi huszárezred történetét.