Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Buda Attila: Gróf Károlyi István élete (Ism.: Urbán Aladár) 471
TÖRTÉNETI IRODALOM 471 Végül meg kell említeni Hatos Pál „A protestantizmus születése a 19. századi Genfben" című, az egész kötetet lezáró dolgozatát, melyben a szerző külföldi témával, éspedig a „protestáns" szó jelentésének változásaival foglalkozik német nyelvterületen. Leírja, hogy először 1529-ben, a speyer birodalmi gyűlésen nevezték így magukat a Zwingli-féle reformációt elítélő többséggel szemben az öt német fejedelemség és 14 város képviselői. 1537-ben a schmalkaldeni szövetség tagjait hívták így a császári udvarban. 1649-ben John Miltonnál a „protestantizmus" a Róma-ellenes szolidaritást jelenti. Genfben a protestáns szó a 19. század elejéig alig fordult elő, bár a tartomány lakói két évszázad óta nem voltak katolikusok. Az 1842-es alkotmány már protestáns nemzeti vallásról beszél. Mint az elmondottakból látszik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művelődéstörténeti Tanszéke tartalmas, sokoldalú kiadványt adott kezébe az érdeklődőknek, amelynek folytatásában joggal reménykedhetünk. Ezt még akkor is állíthatjuk, ha felhívjuk a figyelmet bizonyos terjedelmi aránytalanságokra, illetve megállapítjuk, hogy a dolgozatok minden erényük mellett nem mentesek a fiatal kutatókra jellemző buktatóktól. Ide sorolhatjuk a túlbonyolított fogalmazást, a megfelelő magyarázat nélküli, átlagos olvasótól nem ismert adathalmazokat, illetve azt a gondot, hogy a konkrét témát nem helyezik el tágabb összefüggésekben, ami még bizonyos közhelyek leírása árán is a mondanivaló mélységét növelné. Dóka Klára Buda Attila GRÓF KÁROLYI ISTVÁN ÉLETE Újpest Önkormányzata, 1997. 285 o. Napjainkban ritka történeti műfajt képvisel ez a kötet: egy 19. századi arisztokrata életútját mutatja be, aki a maga idején jelentős közéleti személyiség volt, de hosszú életének egyetlen szakában sem emelkedett a politikai vezetők élvonalába. Gróf Károlyi Istvánról van szó, akiről a szűkebb szakma jó esetben vagy azt tudja, hogy 1848-ban saját pénzén szerelt fel egy huszárezredet, vagy azt, hogy bőkezű mecénása volt karitatív, művészpártoló vagy hitbuzgalmi célkitűzéseknek. Buda Attila, a maga gazdagságában sértetlenül fennmaradt Károlyi levéltár kutatója, most a nagy múltú család történetének és vagyoni gyarapodásának felvázolása után a gróf tevékenységét és személyiségét ismerteti gondos, sok irányú anyaggyűjtésének eredményeként. A szerző tudatában van annak — amint erre a bevezetésben rámutat —, hogy egy 1945 után elhanyagolt vagy elszürkült műfajt művel, amelyet a társadalmi és gazdasági tényezők hangsúlyozottan igényelt kutatása szorított háttérbe. A családtörténeti kutatások elhanyagolása, illetve a korábbi eredmények feledésbe merülése arra késztette Buda Attilát, hogy három részre tagolt munkájának Adottságok címet viselő, valójában a bevezetés szerepét betöltő részében tömör áttekintést nyújtson a Károlyi családról. Ez a Kaplony nemzetség, majd hitelesen a 14. századtól ismert Károlyiak nevezetesebb személyiségeinek és feleségeiknek bemutatásával, életvitelük megrajzolásával vezet el a szatmári békét megkötő gróf Károlyi Sándor (1669-1743), az ő fia Ferenc (1705-1758), annak fia Antal (1732-1791), s utóbbi fia József (1768-1803) legidősebb fiának, Istvánnak (1797-1881) bemutatásáig, illetve az ő leszármazottait röviden ismertetve Károlyi Mihályig és az 1931-32-ben a miniszterelnöki tisztséget betöltő Károlyi Gyuláig. A család egyes tagjainak tevékenysége során szó esik a birtokok gyarapításáról, a bárói majd a grófi cím megszerzéséről, de Károlyi István későbbi gazdasági tevékenységének megismerése érdekében az előzményekről szólva az első rész nemcsak a családdal, hanem a Károlyiak birtokaival, azok kiterjedésével és igazgatásával külön is foglalkozik. Ennek kapcsán értesülünk arról, hogy a család életében később olyan nagy szerepet játszó fóti birtokot József özvegye 1808-ban vásárolta meg, hogy ennek a birtoktestnek Káposztásmegyer szomszédságában létrehozott — eredetileg szőlőművelés alá fogott — részén létrejött település 1840-től a mai Újpest csírájának tekinthető. (A második részben olvashatunk a továbbiakról is, mivel a kötet Újpest várossá nyilvánításának 90. évfordulójára jelent meg.) A munka második része: a Lehetőségek Károlyi István életútjával foglalkozik 1848-at követő bebörtönzéséig, illetve szabadulásáig. A szerző azonban — ha csak néhány mondattal is — a
