Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiatal egyháztörténészek kollokviuma (1998. november 3.) (Ism.: Dóka Klára) 468

TÖRTÉNETI IRODALOM 469 tak. A lakosság megnyerésében szerepet kaptak az iskolai színjátékok, melyeket megtekintettek a protestánsok is. A kollégiumhoz könyvtár és nyomda is tartozott. Mint más jezsuita intézményben, a pozsonyi iskolában is vallásos társulatot szerveztek a diákok és a polgárok hitéletének elmélyítésére. E társulat vezetésével gyakran indultak zarándokútra a közeli búcsújáró helyre, Máriavölgybe. A városban a szertartásokat fényes körülmények közt végezték, hogy ezáltal is vonzzák az alkalomra a tömegeket. Az 1635-ig eltelt években kb. 300 ember lett katolikus. Bár az evangélikus városi tanács igyekezett a jezsuitákat visszatartani, de a katolikus udvar, az egyházi vezetés (főként a Nagyszombatban székelő Pázmány Péter) és az iskolázott magyar hivatalnokréteg segítette a megújulást. A kötet szélesebb olvasó közönség számára legérdekesebb dolgozatát Kiss Réka készítette "Matrimoniális causák a küküllői református egyházmegye jegyzőkönyveiben" címmel. Forrását ismertetve a szerző a 17. századi Erdély egyik egyházmegyéjének családi viszonyairól (házasság, válás) ad szemléletes képet. Mint ismeretes, a reformáció elvetette a házasság szentségét, és kimondta felbonthatóságát, melynek engedélyezésében az egyház nagy szerepet játszott. Mivel az egyes püspökségek függetlenek voltak, az egyházkerületekben sőt az egyházmegyékben is külön szabályok érvényesülhettek. A vizsgált egyházmegyében az 1567-ben tartott debreceni zsinat határozatai, a Méliusz Juhász Péter által összeállított hitvallás, illetve az 1619-es erdélyi országgyűlésen elfogadott articulusok voltak érvényben. 1649-ben vált törvénnyé a Geleji Katona Istvánról elnevezett kánonoskönyv, melyet a 19. század elejéig használtak. A kánonok csak általánosságban vázolták a házasságra vonatkozó előírásokat, melyeket az esperesek a helyi gyakorlatnak megfelelően egészítettek ki. A jegyességet és a házasságot egyaránt fel lehetett bontani. Az előbbinél az okoknak az elhidegülést, a részegeskedést, a kevés hozományt, az eljegyzésnél a szülői kényszert említették legtöbbször, míg a házasság felbontásának oka volt például a társ elhagyása, elkergetése, a bigámia, a feleség verése, a társ bűnöző életmódja (pl. lopás). A háborús időszakban a házastárs elhagyása gyakori volt, és könnyen el is választották az érdekelteket. Az újraházasodást azonban — a zavaros viszonyokra való tekintettel — nem engedték. A hűtlenség bűnnek számított, aminek következménye akár halálos ítélet is lehetett. Ha a hűtlent felmentették a bíróságok, az egyház előírásai szerint újra akkor sem házasodhatott meg. Nagy Zsombor "A múlt század második feléből származó magyar református canonica visitatiós jegyzőkönyvek kutatásának problémái" című dolgozata forráselemzésnek tekinthető. Jelentőségét az adja, hogy eddig kevéssé használt iratcsoportot von vizsgálat alá. E jegyzőkönyveket a kutatók a feudális korból szokták vizsgálni, és az első látásra sematikus, polgári kori dokumentumokkal általában már nem foglalkoznak. Mint Nagy Zsombor leírja, a katolikus egyházlátogatásokhoz hasonlóan a protestánsok is éltek az egyházkormányzatnak e lehetőségével. A református egyházban az első jegyzőkönyvek 1550-ből maradtak fenn. A püspökök generális, az esperesek partikuláris vizsgálatokat tartottak. Mivel a lelkész felettese az esperes volt, az utóbbiak tekinthetők fontosabbaknak. Az 1881. évi egyesítő zsinatig a látogatások menetét a már említett Geleji Katona István 1679-ben kiadott LXXXVTII. kánonja határozta meg. Alapvető előírás volt, hogy a vizitátor a lelkész tudománya felől érdeklődjék, ezen kívül főként a gyülekezet vallásosságát, az iskola és tanító viszonyait, az egyház anyagi helyzetét vizsgálják. A látogatásokra minden évben, az év első hónapjaiban került sor. Előre megfogalmazott és szétküldött kérdőpontokra maga a lelkész állította össze a válaszokat, aki igyekezett az őt foglalkoztató gyülekezetről a valóságosnál jobb képet festeni. A jegyzőkönyveket az esperesek foglalták írásba, majd azokat a lelkész, a gondnok és a presbiterek is aláírták. 1881-től egységesítették a kérdőpontokat, és a vizitáció valóban formálissá vált. A kötetben 1848-as témával Kertész Botond és Sarnyai Csaba Máté foglalkozik. Kertész Botond Az evangélikus egyház ... Líceum forradalma " "Az evangélikus egyház 1848-ban, a Soproni Líceum "forradalma" — című dolgozatában három kérdés vizsgálatát tűzi ki célul: — milyen hatással voltak az evangélikus egyházra az áprilisi törvények — hogy alakult az állam és egyház viszonya a forradalom idején; — milyen ellentétek voltak az egyházon belül. Kiemeli, hogy az evangélikus lakosság az ország északi részén szlovák nemzetiségű volt, papjaik, tanítóik vezették a szlovák nemzeti mozgalmat. Az egyházi vezetésben a liberális teológia érvényesült, de maga a vezetőség ellenezte a forradalmi megmozdulást. A soproni iskola diáksága velük került szembe. A fellázadt fiatalok követelték, hogy ne a gyülekezet, hanem az egyházkerület (azaz a püspök) alá tartozzanak, a tanárok — akik éppen Eötvös József kinevezését ünnepelték — tanítsanak korszerű ismereteket. Hunfalvy Pál, a késmárki liceum tanára igyekezett leszerelni a radikális fiatalokat.