Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
454 TUSOR PÉTER róla alkotott véleményéről, ezért nem exponálta magát a továbbiakban, s maradt távol a nagyszombati ülésről.118 Magának a konferenciának az összehívása kifejezetten meglepte a pápai diplomácia új bécsi képviselőjét. Mattéi ugyancsak október l-jén bizonytalan szóbeli híresztelésekre alapozva azt közölte Rómával, hogy a magyar prelátusok Esterházy nádorral együtt Nagyszombatban gyűltek össze, s az a szándékuk, hogy legalább részben kivonják magukat a Szentszék joghatósága alól. A nuncius aggodalmait nagyban növelte — alaptalanul — a nádor esetleges részvétele, úgyhogy pontosabb információk szerzése végett szükségesnek látta, hogy alkalmas ürügygyei egy obszerváns ferencest küldjön a tanácskozás helyszínére. О maga az udvarba már visszatért Lippay kancellártól igyekezett felvilágosítást nyerni a történtekről. Világosan mutatja a pápai diplomaták lemaradását az eseményekről, hogy Mattéi akkor még Bécsben tartózkodó elődje, Baglioni pesarói püspök is azt bizonygatta, hogy csupán egy régebbi ügyről lehet szó, amelyről annak idején — valószínűleg imént idézett augusztus 6-ai jelentésére gondolt — tudósította is az államtitkárságot.119 Mattéi csupán október 8-án tudott részletesebb tájékoztatást nyújtani arról, hogy valójában mi is történt szeptember végén Nagyszombatban. Jelentésében egyrészt visszakozott a püspökök úgymond lázadását és a nádor részvételét illetően, másrészt röviden tudatta, hogy a magyar prelátusok azért gyűltek össze, hogy III. Ferdinándtól segítséget kérjenek a pápai megerősítések gyorsabb és olcsóbb kieszközléséhez, valamint a főkegyúri jog körüli viták elsimításához. Ennek érdekében a győri és a csanádi püspököt küldték Bécsbe, akik azonban még nem kaptak audienciát. A nuncius remélte, hogy a kancellártól további információkat nyerhet, amire valóban szüksége lehetett, hiszen még mindig Jakusithot tette meg bűnbaknak, akiről ezúttal sem mulasztotta el megjegyezni, hogy mily kevés megbecsülésnek örvend az udvarban. Mattéi, biztos, ami biztos, mindeközben jónak látta felhívni a Titkos Tanács elnökének, Maximilian Trauttmansdorffnak a figyelmét arra, hogy Spanyolország nem nézne jó szemmel semmiféle a Szentszék tekintélye ellen indított támadást, a császári kormányzat irányítója azonban kitért a válaszadás elől, mondván, semmit sem tud az ügyről.120 A nuncius következésképp október 9-én, a szokásos hétfői uralkodói kihallgatáson maga III. Ferdinánd előtt hozakodott elő a kérdéssel. Amint azt október 15-ei jelentésében írja, miután a nagyszombati konferenciáról általa tudottakat felvázolta az uralkodónak, az nyíltan megmondta neki, hogy a magyar főpapok valóban a Rómában irányukban tanúsított bánásmódot, a hosszadalmas ügyintézést, a hatalmas költségeket, s a királyi püspökkinevezések elutasítását fájlalják módfelett. A nuncius replikája szerint Rómában a dolgoknak megvan a saját ügymenetük, s a költségeket főleg az ágensek és ügyintézők viszszaélései okozhatják. Válaszában Mattéi kárhoztatta és feleslegesnek nevezte az 118 Sőt nem sokkal később Mattéit arra invitálta, hogy családi birtokán gyógykezeltesse magát. Lásd Jakusith imént idézett levelét Matteihez, Pruszka, 1640. márc. 30. ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc., n. 65. 119 Mattéi Barberinihez, Bécs 1639. okt. 1. BAV Barb. Lat, vol. 7027, fol. lv (ciffre [titkosítással]). 120 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1639. okt. 8. BAV Barb. Lat., vol. 7027, fol. 9" (ciffre). - Trauttmansdorff befolyására lásd Schwarz: The Imperial, 372-374.
