Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 455 ilyen püspökkari gyűléseket, mondván, elegendő és hatékonyabb is, ha a magyar főpapok őt keresik meg problémáikkal, s a kéréseiket ő majd továbbítja Rómába. A Szentszéknél pedig mindig a legnagyobb megértésre számíthatnak, hiszen mind a pápa, mind a bíboros-államtitkár azon van, hogy az Itálián kívüli egyházakkal különösen jól bánjanak. A kihallgatáson a nuncius végül arra kérte az uralkodót, hogy a püspökök semmilyen követelésének ne adjon helyt, s III. Ferdinánd megígérte neki, hogy audienciájuk után hozzá utasítja őket.121 A nuncius október 29-én mindezek ellenére arról panaszkodik, hogy az uralkodó — nyilatkozata ellenére — a prelátusokat nem hozzá küldte, hanem az ügyet a következő hétre a Titkos Tanács elé utalta, így kénytelen lesz egyéb alkalmat keresni a magyar főpapok megzabolázására.12 2 Az államtitkárság mindeközben csupán két rövid jegyzékben reagált a fejleményekre. 1639. október 22-én Francesco Barberini kételkedésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a magyar püspökök ki akarnák vonni magukat a Szentszék joghatósága alól. Mindazonáltal szükségesnek látta, hogy egy buzdító levelet írjon az esztergomi érseknek, s helyeselte a Lippay kancellárral történő együttműködést az indulatok féken tartásása végett.123 (Lósyt érseki megerősítése és palliuma együttes megadása miatt, Lippayt a rezidenciakötelezettség alóli felmentése nyomán Róma a saját lekötelezettjeként tartotta számon.) November 5-én pedig arra utasította a bécsi nunciust, hogy ha nem kerül pont az ügy végére, a magyarok összes sérelméről és törekvéséről szerezzen pontos információkat, és küldjön egy részletes jelentést, hogy Rómában a kérdést alaposan megvizsgálhassák, és a bajokat, ahol szükséges, orvosolhassák.12 4 A nuncius november 22-én válaszolt Rómának. Eszerint a magyar püspökök ügyében az elmúlt hetekben semmi sem történt, mivel Lippay kancellár beteg volt, de már jobban van. Részletes beszámolót mindaddig nem tud küldeni, amíg meg nem szerzi a püspökök uralkodónak benyújtott felterjesztését. így jobb híján megismételte az október 15-ei jelentésében foglaltakat.12 5 A Szentszék érdemben csak december 3-án reflektált a szeptember végi püspökkari konferenciára, illetve az erről tudósító október 15-ei nunciusi beszámolóra. Barberini bíboros — mint írja — előbb tájékozódni akart a sérelmek jogosságáról, s előrebocsátja, hogy amíg részletesen meg nem ismeri a magyar püspökök álláspontját, csupán általánosságban tud választ adni. Mégpedig azt, hogy a Kúrián az ügyintézés rendszerint megfelelő és gyors — ez az egész pápai udvar érdeke —, s késlekedések csupán az egyes ügyekben felmerülő speciális nehézségek esetén fordulnak elő. Az ügyintézők, illetve ágensek esetleges ravaszkodásaival ellentétben Barberini nem tartotta valószínűnek, hogy bármelyik kúriai tisztviselő baksist követelt volna, de kilátásba helyezte, hogy ez esetben az illetővel visszafizettetik a pénzt. (Amint láthattuk, korrupcióról egyáltalán nem volt szó 121 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1639. október 15. BAV Barb. Lat. vol 7027, fol. 25TM (ciffre). 122 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1639. okt. 29. BAV Barb. Lat. vol 7027, fol. 47r (ciffre). 123 Barberini Matteihez, Róma, 1639. okt. 22. BAV Barb. Lat., vol. 7079, fol. 46r (ciffre). 124 Barberini Matteihez, Róma, 1639. nov. 5. ASV Segreteria di Stato, Germania, vol. 135, fol. 63r (ciffre). Másolata: MOL Mohács utáni Gyűjtemény, Fraknói Vilmos hagyatéka (R 57), 6. tétel (Nunziatura Germaniae), fol. 455. - Ez esetben a másolatot használtam. 125 Mattéi Barberinihez, Bécs, 1639. nov. 26. BAV Barb. Lat. vol 7027, fol. 72r (ciffre).
