Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 453 goztatta a pápai diplomata előtt, hogy a (szűkebben vett) országterületen csupán két érsek és két felszentelt püspök működik, s hogy a kereszténység védelmében a török ellen vérét hullató nemzet ennyi kedvezést igazán megérdemelne Rómától. Válaszában Malatesta a bíboros-államtitkár Magyarország iránti különös jóindulatát emlegette, amit az esztergomi érsek már (pápai megerősítésekor) személyesen is megtapasztalhatott. Eszmecseréjük során érintették a címzetes püspökségek kérdését is. A nuncius e téren az uralkodó önmérsékletét tartotta kívánatosnak, s a Szentszék arra vonatkozó álláspontját hangsúlyozta, hogy a hódoltsági címekre olyan főpapokat kell kinevezni, akik gondját is viselik az ott élő katolikusoknak, és nem méltatlan, karrierista szerzeteseket. Lippay ezt a kifogást annak az uralkodói döntésnek a felemlítésével hárította el, amely szerint ezentúl csak arra érdemeseket fognak a püspöki címekre kinevezni.111 Míg a leköszönő nuncius némileg már tárgyilagos képpel szolgált a fejleményekről, utóda, a később bíborosi méltóságra emelt Gaspare Mattéi (címzetes) athéni érsek112 ugyancsak augusztus 6-ai jelentésében csupán Jakusith visszatérésével foglalkozott. Eszerint a veszprémi püspök fennen hangoztatta, hogy Francesco Barberini bíboros-államtitkár csak egyszer volt hajlandó fogadni őt. Bár a nuncius úgy látta, hogy a püspök egy befolyás nélküli, szószátyár alak, mégis — elmagyarázva neki a bíboros-államtitkár számos egyéb irányú elfoglaltságát — megpróbálta kedveskedéssel és ajándékokkal hallgatásra bírni, bár ennek sikeréhez nem fűzött sok reményt.113 Barberini államtitkár augusztus 20-ai immár Matteinek címzett válaszában értetlenségének adott hangot a veszprémi püspök magatartásával kapcsolatban, hiszen Jakusithot római tanulmányi évei alatt és mostani útja során is kedvező bánásmódban részesítette minden segítséget megadva számára.11 4 A veszprémi székben történő megerősítését azonban a kánoni előírások szerint mindaddig nem lehet megadni, amíg elődje, az Egerbe áthelyezett Lippay György ki nem eszközli Veszprémtől való feloldását.11 5 Az államtitkár csodálkozását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Jakusith vajon mit is akarhat elérni a régi kánonokra való hivatkozással és a tartományi zsinat összehívásával, s jóváhagyta a kancellárnál és a Martinitz titkos tanácsosnál tett lépéseket.116 Mattéi nuncius még október 1-jei jelentésében is egyedül a veszprémi püspök izgatásának tudja be a magyar püspökök mozgolódását, ami a konferencia összehívását kiváltó okok ismeretében kétségkívül túlzásnak tűnik, még ha — a kollégái közül talán a legradikálisabb — Jakusith beszámolójának hatását nem is szabad lebecsülni.11 7 A jelek szerint a veszprémi püspök megsejthetett valamit a nuncius 111 Malatesta Barberinihez, Bécs, 1639. aug. 6. BAV Barb. Lat., vol. 7014, fol. 77TM és 80TM. 112 Életrajzi adatai: НС Щ 25. 113 Gaspare Mattéi bécsi pápai nuncius Francesco Barberini bíboros-államtitkárhoz, Bécs, 1639. aug. 6. BAV Barb. Lat. vol. 7037, fol. 64r (ciffre). 114 Vö. Galla: Harminckilenc Pázmány-levél, 75*, n. 103. 115 A veszprémi püspök 1640 tavaszán nyugodott csak bele a helyzetbe. Lásd levelét Matteihez, Pruszka, 1640. márc. 30. ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc., n. 65. 116 Barberini Matteihez, Róma, 1639. aug. 20. BAV Barb. Lat., vol. 7076, fol. 88r (ciffre). 117 Mattéi Barberinihez, Bécs 1639. okt. 1. BAV Barb. Lat., vol. 7038, fol. lv (ciffre).
