Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431

452 TUSOR PÉTER kat,10

6

és javadalmazásuk kérdése szintén számos kívánnivalót hagyott maga után. Ugyanakkor nemcsak a prelátusok, hanem olykor a magyarországi főurak képviseletét is ellátták,10

7

sőt arra is találunk adatokat, hogy egyes esetekben hivatalos megbízás útján a Habsburgok is igénybe vették szolgálataikat.10

8 IV A konferencia és Róma Róma nem csupán a megérkező uralkodói levelekből és a császári követ előterjesztéseiből értesült a magyar egyház igényeiről. Az eseményeket nunciusa révén már a kezdetektől figyelemmel kísérte, sőt azok befolyásolásával is megpróbálkozott. A szolgálati ideje végén járó bécsi nuncius, Malatesta Baglioni10

9

1639. július 30-ai jelentésében arról tudósította az államtitkárságot, hog}

- az Örök Városból visszatért veszprémi püspök módfelett panaszkodott az uralkodó előtt amiatt, hogy a Kúriánál tapasztalt méltánytalan bánásmód miatt az országban már alig található felszentelt püspök. Jakusith állítólag — a nuncius Michael Chunartól, Németország ferences kommisszáriusától szerezte értesüléseit — arra tett javaslatot, hogy hívják össze a tartományi zsinatot, s a problémákat régebbi kánonok, valamint az esztergomi érsek ősi kiváltságainak érvényesítésével orvosolják, a pápához pedig küldjenek követet eme „zavaros gondolatok" elfogadtatása érdekében. Malatesta azonnal szükségét látta, hogy beszéljen Lippay kancellárral és Martinitz gróf titkos tanácsossal, akik megígérték neki, hogy semmi olyasmi nem fog történni, ami az Apostoli Szék tekintélyét sértené.110 A nuncius egy héttel később már valamivel megalapozottabb információkkal tudott szolgálni. Augusztus 7-én értesítette Rómát arról, hogy Lósy prímás Jakusith beszámolója nyomán a nehézségek megvitatására nem a zsinat, hanem csak a püspöki kar összehívását tervezi. Malatesta ismét beszélt Lippayval, aki újfent ígéretet tett arra, hogy „csak olyan határozat elfogadását fogja megengedni, amely kellő tisztelettel viseltetik az Apostoli Szék irányában [...] s rajta tartja a kezét, nehogy valami meggondolatlanságot kövessenek el". Lippay szerint csupán az várható —jelentette a nuncius —, hogy a püspökök ismét folyamodnak a pápához a díjmentes ügyintézés folytatólagos megadásáért, és ehhez az uralkodó közbenjárását is kérni fogják, ami aligha tiltható meg nekik. A kancellár főként azt han-106

Csupán egy a számos példa közül: Petrechich Péter zágrábi püspök 1648-ban Matthias Szlouencisch nevű kanonokját küldte Rómába a bullák megszerzésére. Levele Harrach bíboroshoz, Zágráb, 1648. aug. 28. ÖSTA AVA Gräflich Harrach'sches Familienarchiv, Kardinal Ernst Adalbert, Biographica, Kart. 172 [ord. cron.]. - I. Lipótnak külön is meg kellett erősítenie az akkori ágens, 1 Giovanni Giani jogosítványait. Levele Carlo Pio di Savoya (II.) bíboros-protektorhoz, Bécs, 1679. aug. 21. PL AEV Acta Suffraganeorum Nitriensium, n. 2105/5. j 107

Esterházy Miklós Francesco Barberinihez, Nagyszombat, 1642. február 12. Barb. Lat., vol. 6905, 5r-6v

. ' 108

III. Ferdinánd mandátumai Pietro Giacomo Favillához, MOL MKL Conc. exp. (A 33), n. 205[/b]/1648; n. 534/1651. j 109 Bécsi nunciusi tevékenységére: Becker, Rotraut: Aus dem Alltag des Nuntius Malatesta Baglioni. Nichtdiplomatische Aufgaben der Wiener Nuntiatur um 1635, Quellen und Forschungen aus Italienischen Archiven und Bibliotheken 65 (1985) 307-341. 110

Malatesta Baglioni pápai nuncius Francesco Barberini bíboros-államtitkárhoz, Bécs, 1639. júl. 30. BAV Barb. Lat., vol. 7014, fol. 61" (ciffre). - Gerog Adam v. Martinitz 1637-től volt a Tanács tagja, különösebb befolyás nélkül. Vo. Schwarz, Henry Frederick: The Imperial Privy Council in the Seventeenth Century, Cambridge 1943, 299. ,