Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
448 TUSOR PÉTER gyar egyház kiváltságainak maradéktalan védelmére — ez miként a múltban, úgy továbbra is a katolicizmus megmaradásának záloga —, s hitetlenkedésüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a Szentszék ezek csorbítására törne: „Részint a főtisztelendő választott veszprémi püspök úr, Jakusith György beszámolójából, aki néhány hónapja megerősítésének kieszközlése végett az Örök Városban, az Apostoli Székhez utazott, s onnan dolgavégezetlenül tért vissza, részint pedig legszentebb felségtek szentszéki követe, Sabionetta herceg úr őexcellenciája közléséből értesültünk arról, hogy az Apostoli Széknél a magyar koronához tartozó püspökségek pápai megerősítő bulláinak kiállítása oly nagy nehézségekbe ütközik, hogy ezek megoldása aligha látszik lehetségesnek. E dolgot kimondhatatlan fájdalommal vettük tudomásul. Nem mulaszthattuk el tehát, hogy összegyűljünk, az ügyet komoly megfontolás alá vegyük, s e nehézségek pontjait legszentebb felségtek elé tárjuk. Sorainkból pedig főtisztelendő Draskovich György győri és Püsky János csanádi püspököket választottuk ki arra, hogy mindazon dolgokat, amelyek e nehézségeket okozzák, s amelyek legszentebb felségtek főkegyúri jogának gyakorlását akadályozni látszanak, feltárják és lehetőség szerinti orvoslásukat kérjék, ugyanis azt óhajtjuk, hogy bár törődött helyzetben vagyunk, e téren a királyi tekintély és az ország szabadsága épen és sértetlenül maradjon meg, különösen mivel úgy gondoljuk, hogy a magyar egyház, amilyen módon növekedett, megőrizni is ugyanazon módon lehet és kell, s úgy véljük, hogy mindenki más, aki megőrzését más úton képzelné el, csalatkozik. Alázatosan kérjük tehát legszentebb felségteket, hogy amelyeket követeink által javasolunk, jóságosan megfontolni és állásfoglalásainkat kegyelmesen elfogadni méltóztassék. Mivel az Apostoli Szentszéknek engedelmes fiai vagyunk, sohasem tudjuk magunkat arról meggyőzni, hogy az Apostoli Szék ne tartana meg minket legszentebb felségtek főkegyúri jogaival egyetemben az ország szabadságaiban."82 A két püspököt III. Ferdinánd csak október második felében fogadta kihallgatáson, s a hazai részről sürgette, de jócskán külügyi vonatkozású kérdést a Titkos Tanács november első hetében tartandó ülése elé utalta.83 A tanács helyt adott a magyar prelátusok kérelmének, s hozzájárult a magyar egyház érdekében a Szentszéknél teendő diplomáciai lépésekhez. Az ügy ezután visszakerült a magyar kancelláriára, ahol a Rómába küldendő iratok végleges megfogalmazása egészen a következő év elejéig elhúzódott. Ennek oka részben a kancellár betegeskedése, részben pedig az volt, hogy a konferencia néhány elképzelését korrigálni kellett. A problémák tisztázására Lippay intenzív levelezést folytatott az esztergomi érsekkel, aki egyre inkább aggódott a késlekedés miatt.84 A prímás először december 11-én sürgette meg a római levelek szövegezésének mielőbbi befejezését: „Az mit az mi dolgainkban ulterius akar kegyelmed írni, ne halassza, és az pápának s az protectoroknak való írást is. Meg volt az mi írásunkban is, hogy se az Ragusinusokat, se az Velenczeseket most ratione epis-82 Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, Kézirattár, Jesutitica (118), vol. A 35/11. 83 Lásd a pápai nuncius alább idézendő jelentéseit. 84 „Bánom az kegyelmed betegeskedését, mert látom hogy az dolgok is késnek miatta." Lósy Lippayhoz, Nagyszombat 1639. okt. 24. és november 12., PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9. es., 209-210 és 225-227. fol. - A kancellár csak november végén gyógyult fel teljesen. Lásd a nuncius nov. 22-ei jelentését.
