Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 449 copatuum nem impetálhatni, hanem in suspenso kell az őfelsége jussát tartani."85 Négy nappal később Lósy ismét írt Bécsbe: „Az Romai expeditiót ne halassza kegyelmed, mert noha az oly püspökségek, az melyeknek nincs jövedelmek procedálhatnak per viam secreti, de az másféle püspökségekben fönntartják még az difficultást, hogyha nem az régi taxa szerint is, de hogy mégis valamit proportionaliter füzessenek, mely difficultást az ő felsége protectiójával kelletnék superálnunk: procedálhatna ezekben is az confirmatio és az expeditiók."8 6 Majd a prímás 1640. január 3-ai levelében a kancellár észrevételeire8 7 válaszolva hozzájárult ahhoz, hogy a kánoni kivizsgálási eljárásnak az ő hatáskörébe rendelését, valamint a velenceiek és raguzaiak által birtokolt püspökségek érdekében teendő lépéseket halasszák kedvezőbb időkre.8 8 Még azt az időközben felmerült kérdés feszegetését is tanácsosabbnak látta mellőzni, miszerint a pápai nunciatúra helyett a prímási szentszék jogosult a különféle (házassági, örökösödési stb.) perek harmadfokú elbírálására.8 9 A kiváló egyházjogi műveltségű Lósy arra is felhívta Lippay figyelmét, hogy az annáta elengedésének ügyében — tekintettel illetékességére — az egész bíborosi kollégiumhoz külön levelet kell intézni, nem elegendő csupán a bíboros-protektoroknak írni, akik egyébként is nemrég lemondtak az őket illető részről (tudniillik a mái- említettpropináról).9 0 A délvidéki püspökségek közül a szendrőivel kapcsolatban az esztergomi érsek nem látott reményt, hogy bármilyen eredményt el lehetne érni Rómában, s részben hasonló véleményen van a novi címről is.91 (Ezt a csupán újonnan használatba vett címet Michael Chunar lemondása után Lippay saját egri helynökének, Czeglédy Albertnek adományoztatta, s a prímás — Chunar sikertelen próbálkozásai után — nemcsak megerősíthetőségében, hanem abban is kételkedett, hogy a protestáns rendek engedni fogják, hogy viselőjének az országgyűlésben szavazata legyen. Ezért inkább azt tartotta célravezetőnek, hogy a hazai közéletben részt nem vevő Bielavich György mondjon le a Rómában ugyanúgy problémákat okozó, de az országgyűléseken már bejáratott tinini címről Czeglédy javára, s cserébe a novit kapja meg.)92 Lósy ugyanakkor állhatatosan ragaszkodott az értekezlet római képviselet átszervezésére vonatkozó döntéséhez: „Ötödik dolog az Agens dolga: ebben én nem láthatok egyéb módot, hanem hogy magán való Ágensünk legyen, mert az mi dolgainkat ex magnis rationibus nem jó az más ország dolgaival egybe kevernünk, 85 Lósy Lippayhoz, Nagyszombat, 1639. dec. 11., PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 61. cs. 76-78. fol. 86 Lósy Lippayhoz, Nagyszombat, 1639. dec. 15., PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9. es., 253-254. fol. 87 Lippay levele nem maradt fenn, Lósy hivatkozik rá: „Meg adák az kegyelmed levelét, melyben egy néhány consideratiói vadnak az Romai dolgok felől". Lósy Lippayhoz, Nagyszombat 1640. jan. 3. PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9. es., 279-282. fol. 88 PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9. es., 279-282. fol. 89 Lósy Lippayhoz, Nagyszombat, 1639. dec. 11., PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 61. es.', 76-78. fol. 90 Lósy információit a püspökkari ágenstől, Favillától szerezte. PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 61. es., 76-78. fol. 91 PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 61. es., 76-78. fol. 92 Lósy Lippayhoz, Nagyszombat, 1639. dec. 6., PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9. es., 246-248. fol.
