Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 447 kapnák kézhez a szükséges iratokat, s ők maguk küldenék el ezeket Rómába az ágenshez, aki azután rögvest megtehetné a szükséges lépéseket. Halvány próbálkozásnál viszont erőteljesebb lépéseket figyelhetünk meg a nunciatúra kikapcsolására. Az értekezleten nemcsak arra vonatkozólag fogalmaztak meg határozott követelést, hogy a kánoni kivizsgálási eljárást befejezve a nunciatúra tisztviselői ne vegyenek részt a további teendőkben, hanem magát a kánoni pert is ki akarták venni a nunciatúra hatásköréből: Mindazon hátrányok kiküszöbölésére, amelyeket a nuncius szolgái okozni szoktak, mindenképp lényegesnek látszik, hogy visszatérjen az a Magyarországon nem is olyan reg még érvényben volt szokás, hogy tudniillik az esztergomi érsek mint prímás és született követ [legátus natusl vizsgálja meg a választott püspököket, az erről szóló jegyzőkönyvét ő küldje meg a megerősítés elnyerése végett Rómába őfelsége követének és a főpapok ágensének. így ugyanis rövid idő alatt megszerezhetők a bullák, most ugyanis a nunciatúra alkalmazottainak csűr-csavaros eljárása miatt évek elteltével is alig haladnak előre az ügyek, az iratok el-elvesznek, olykor sok fáradsággal és költséggel újakat kell készíttetni."8 0 Figyelemre méltó, hogy ebben a Szentszék előtt előreláthatóan nem egykönnyen kivitelezhető változatban a főpapok a fentebbivel ellentétben — talán az udvar támogatását kieszközlendő — a császári követ közreműködését tanácsosabbnak látták megemlíteni. Nem lehet szó véletlenről, hiszen a püspöki kar a kánoni pereknek az esztergomi érsek alá történő rendelésében a trienti zsinat reformrendelkezéseinek egyik alapvető pontját kívánta módosítani. A kivizsgálás lefolytatása eredetileg Róma jogköre volt, a procedúra Trient nyomán került könynyítésképpen a helybéli nunciatúrákhoz. A hosszas zsinati viták során az iménti tervezethez hasonló elképzelések, vagyis hogy az illetékes egyháztartomány metropolitája tartson vizsgálatot, ugyan sokáig napirenden voltak, azonban ezt mint túlzó formát elvetették. A magyar püspökök most ezt a kérdést bolygatták meg, a korábbi hazai gyakorlatra való hivatkozásuk azonban — eddigi ismereteink alapján — nem igazolható.81 III. A konferencia következményei A püspökkari értekezlet javaslatait illetve határozatait a gyűlés két tagja, Draskovich György győri és Püsky János csanádi püspök vitte Bécsbe az uralkodó elé egy külön levél kíséretében. Ebben a püspökök röviden újra összefoglalják gyűlésük indokait, ismételten felszólítják az uralkodót kegyúri jogainak és a ma-80 PL AEV n. 204, fol. 28. - Az esztergomi érsekek korábbi ilyen tevékenységéről nem lehet tudni. A kivizsgálást eredetileg Rómában folytatták le, Trient egyik fontos újítása volt, hogy e kötelezettségnek a nunciusok előtt is eleget lehetett tenni. A magyar püspökök általjavasolt mód a zsinat egyik sok vitát kiváltott, de végül elvetett napirendi pontja volt. Vö. Eszterházy Károly kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvei a vatikáni levéltárban, Eszterházy Károly Emlékkönyv (szerk. Kovács Béla), Eger 1999, 23-42. Itt vázoltam fel nagyon röviden a pápai megerősítések római hivatali procedúráját. 81 Az ötlet előzményeként az 1611. évi nemzeti zsinat (amelyen a konferencia két tagja, Lósy és Thelegdy is részt vett) azon javaslata szolgálhatott, amelynek keretében azt tervezték kérni V Páltól, hogy a processus lefolytatására a magyar püspökök közül jelöljön ki egy arra alkalmas személyt. Kívánságukat azonban kizárólag gyakorlati okokkal (pl. hogy a nuncius messze van) indokolták. Péterffy. Sacra Concilia II, 217.
