Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 445 A prelátusok további kifogása az volt, hogy a különféle ügyintézők nem fordítottak kellő figyelmet a pápai bullák tartalmára, s azok kibocsátására az uralkodói kinevezés említése nélkül került sor, igazolhatatlanná téve azt a jövőre nézve.70 Súlyosbította a helyzetet a bécsi pápai nunciusoknak azon törekvése, hogy a Szentszék és a magyar egyház érintkezését mindkét irányban monopolizálni kívánták. Mint olvashatjuk, a pápai követek a püspök alkalmasságáról és egyházmegyéje állapotáról a hivatalukban készített kihallgatási jegyzőkönyveket a közelmúltban már át sem adták a jelöltnek, hogy az legalább maga irányíthassa a római procedúrát. Ezzel szemben a nunciusok az iratokat saját embereiknek küldték el Rómába, akik a minél magasabb illetékek kirovásában voltak érdekeltek, hiszen ennek mértékétől függött ügyintézői részesedésük. Következésképp a magyarországi püspököket hatalmas költségekbe verték, s azok mindeközben sokszor azt sem tudták, hogy dolgaik valójában hol tartanak.71 Az elhangzottak jogosságát néhány egyéb forrás is alátámasztja. 1629-ben például Lósy váradi püspökségének ügye Carlo Caraffa nuncius római megbízottjának hanyagsága miatt állt.72 1638-ban az akkori nuncius Cseh János proceszszusát a püspök kérelmeinek kíséretében egyenesen római ágensének, Fabroni apátnak küldte el és rábízta a teljes ügymenetet.7 3 Francesco Tinti, a nunciatúra uditoréja pedig arra hívta fel még 1637 májusában az újonnan kinevezett esztergomi érsek figyelmét, hogy a bécsi nuncius joghatósága alá tartozó főpapok szokása szerint pápai megerősítésének kieszközlését a nunciatúrával intéztesse, s egyben fel is ajánlotta ebbéli szolgálatait.74 Míg Lósy a legkevésbé sem volt megelégedve a nunciatúrai tisztviselő működésével, és 1638-tól külön római ágenst alkalmazott a nápolyi származású Pietro Giacomo Favilla személyében,7 5 Lippay kancellár a szolgálati idejét letöltő és Rómába végleg visszatérő Tintit favorizálta.7 6 Feltehetően a kancellária éppen e Trauttmansdorffhoz, Nagyszombat, 1640. jűn. 9. ÖStA AVA Familienarchiv Trauttmansdorff, I [Alte Reihe], sub litt. Ff, fasc. 2, n. 4 (Bischöfe 1622-1640), fol. 55-56 [Kart. 137]. - E törekvésre további példa a novi és tinini címek alább említendő cseréje is. 70 A megfelelő szövegű bullák felmutatásával valóban igazolhatták volna a jogigényeket, ugyanakkor a Kúrián a megerősítések előtt rendszerint a konzisztóriumokon készült pár soros jegyzőkönyveket vizsgálták át, s sokszor ezek sem említik királyi nomináció tényét. Lásd pl. ASV Archivio Concistoriale, Congregatio Consistorialis, Acta, vol. 1640-1643, fol. 905TM. - Olykor magyar részről is a konzisztoriális aktákat használták fel: Uo., vol. 1622-1626, fol. 100TM. 71 PL AEV п. 204, fol. 26-28. 72 Lósy sürgető kérvényére az akkori két bíboros-protektor, Ludovico Ludovisi és Franz Dietrichstein auditorai csak hosszas keresgélés után akadtak rá az ügyet elfektető és Rómán kívül tartózkodó Antonio Bisciára. Lásd Jacomo Olivieri leveleit Franz Diterichsteinhez, Róma 1629. jún. 21., júl. 9., szept. 8., Moravsky Zemsky Archiv, Rodiny Archiv Dietrischstejnü, kart. c. 438, s.f. 73 Malatesta Baglioni bécsi nuncius jelentése Francesco Barberini bíboros-államtitkárhoz, 1638. febr. 12. BAV Barb. Lat., vol. 6896, fol. 37v (ciffre). 74 Levele Lósy Imréhez, Bécs, 1637. május 3. PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 8. es., 1-3. fol. - Mivel Tinti hivatalánál fogva rendszerint Bécsben tartózkodott, a tényleges római ügyintéző a fent említett Fabroni volt. Tinti Lósyhoz, Bécs, 1637. okt. 1. Uo., 5. (!) cs., 241-242. fol. 75 Lósy Pozsonyban, 1638. aug. 16-án kelt levelében tudatta Francesco Barberinivel, hogy Favillát bízta meg kúriai képviseletével. Archivio della Congregazione per la Dottrina della Fede, Stanza Storica, vol. TTl-b [quasi ord. cron.]. 76 Erre a konferencia után folytatott Lósy-Lippay vitából következtethetünk. Lásd Lósy levelét Lippay hoz, Nagyszombat, 1639. dec. 15., PL AS Act. rad., caps. X, No. 196, 9. es., 253-254. fol.
