Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
444 TUSOR PÉTER 3. A római képviselet megszervezése Amint arról már korábban szó volt, a császári követ, Scipione Gonzaga a problémák megoldásának kulcsát egy hatékonyabb római ügyintézési mechanizmus kialakításában látta. A magyar prelátusok teljes mértékben osztották ezt az álláspontot. Elképzeléseik főbb pontjai — a megfelelő adminisztráció kiépítése és a képviselet egypólusúvá tétele — lényegüket tekintve egybevágtak, a helyzet rendezését ugyanakkor más-más úton látták megvalósíthatónak.64 A püspökök részletesen illusztrálják a szervezetlenség káros következményeit. Elsősorban a Habsburg-uralkodók által a hazai címzetes püspökségek élére kinevezett idegen származású szerzeteseket kárhoztatják. Ok ugyanis mihelyt a Kúrián bármilyen, a címükkel kapcsolatos nehézséggel találkoztak, lemondtak királyi kinevezésükről, s ugyanezt vagy esetleg más titulust a pápa szabad adományozásából (libera collatio) fogadták el, sőt olykor a Szentszék a lemondással megüresedett püspökséget más személynek adta. Ez azután már jogalapot adott a királyi kegyuraság kétségbevonásához. A konferencia által vázolt eljárásra csupán egy konkrét példa ismeretes. Az 1637-ben az ansariai címre — egyébként Gonzaga közbenjárásával — kinevezett nápolyi karmelita, Giuseppe Caccavelli igyekezett a Kúriánál karrierjét ekképpen előmozdítani.65 A megelőző évtizedekben mások a felmerülő nehézségek láttán Bécstől kértek újabb címet.6 6 Ebben a pontban egyébként az uralkodónak címzett burkolt kritikáról lehet szó, hiszen a hazai klérus ellenérzésekkel fogadta idegenek ilyen módon történő jutalmazását,6 7 s ezt a gyakorlatot az 1638. évi esztergomi tartományi zsinat is rosszallotta.68 A magyar egyház vezetése, miközben Rómával szemben hathatósan védelmezte a címzetes püspökségek létjogosultságát, a császári udvarban is igyekezett e titulusokat — módjával — a hazai katolicizmus érdekének megfelelően hasznosítani.6 9 389/1640.) - A Szentszék török elleni mozgósítására irányuló törekvésekbe Esterházy Miklós nádor is bekapcsolódott. Lásd a bécsi nunciusokhoz Lakompakról, 1639. júl. 21-én, és Kismartonból 1639. dec. 12-én írt leveleit, valamint a nunciusok júl. 20-ai és dec. 24-ei jelentéseit. BAV Barb. Lat., vol. 7014, fol. 33r-35v ; vol. 7038, fol. 85v és 91r . - E téren a prímás és nádor összehangolt akciójáról volt szó. Lásd Gaspare Mattéi bécsi nuncius jelentését Francesco Barberini bíboros-államtitkárhoz, Bécs, 1640. jan. 14. BAV Barb. Lat. vol. 7028, fol. 9r. 64 PL AEV n. 204, fol. 26-28. 65 Gonzaga III. Ferdinándhoz, Róma 1639. ápr. 2. ÖStA HHStA St.abt., Rom, Dipl. Korr., Fz. 54, Konv. Gonzaga an Ferdinand III./1639, 2 Apr. Kiadva Fraknói: Oklevéltár, 196-197, n. 154. 66 Extrém példaként a ferences Henricus Fastroyer, császári tábori vikárius említhető, aki 1623-1630 között egymásután 6 (!) püspökségre (Arbensis, Stagnensis, Corbaviensis, Tribunicensis, Novensis, Samandriensis) nyert Bécsben kinevezést, s ezek közül a korbáviait 1638-ban ismét sürgette Rómában, hasztalanul. 67 „Az tinnini püspökséget más idegen franciscánus barátnak adták, nem tudom micsoda correspondentiák ígéretivei ámította el őket, hogy szerez Boszniában. Ezt nyertük vele, hogy ki adtunk Cardinál Uram ő nagysága commendatióin az püspökségek állapatjában, hiszem Istent hogy ezen az ajtón többen is mennek ki ez napokban az mi beneficiumink közül." Lippay György veszprémi püspök, kancellár Esterházy Miklós nádorhoz, Regensburg, 1636 szeptember 14. MOL Esterházy cs. lt. (P 108), Repositorium 71, vol. 452, n. 67. 68 Cap. IX, 2. Péterffy : Sacra Concilia II, 370. 69 Nem csak az uralkodónál, hanem a döntéseket valójában sokszor meghozó Titkos Tanácsnál is lépéseket tettek magyar származású jelöltek kineveztetésére. Erre példa Lósy levele Maximilian
