Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
436 TUSOR PÉTER lóját is felhasználva véleményezte.2 2 Opiniójukban mindenekelőtt azt szögezték le, hogy a magyar püspökségek és a főkegyúri jog körüli helyzet súlyosságára való tekintettel elengedhetetlenül szükséges a püspöki kar összehívása: a hazai prelátusok gyűlésükön kérjék az uralkodót hathatós fellépésre, s szolgáltassanak megalapozott érveket a magyar érdekek védelméhez.23 Az összes részletkérdést a konferencia elé utalták,2 4 viszont a legfontosabbal, a római képviselet ügyével kivételt tettek. Erről a problémáról ugyanis már előzetesen véleményt nyilvánítottak. A követ érdemi újításával kapcsolatban, vagyis hogy a Datarián egy közös, a birodalmi és magyar- ügyeket egyaránt intéző, különféle jogosítványokkal felruházott tisztviselőt alkalmazzanak, kétkedésüknek adtak hangot, bár a magyar kancellár — ha az uralkodó úgy látná jónak — úgymond hajlandó lett volna ennek érdekében tárgyalásokat folytatni a birodalmi alkancellárral.2 5 Helyette egy magyar- képviselő kiküldését szorgalmazták, aki a problémák rendezéséig a császári követség munkatársaként tevékenykedhetne, és akinek Magyarországról finanszíroznák a működését. Küldetésének végeztével pedig a magyar egyház egészét képviselő ágenset kell alkalmazni, aki ugyan a követség alárendeltségében dolgozna, fizetéséről azonban a püspökök gondoskodnának, s akiktől az ágens így bizonyos mértékben függene is. Gonzaga eredeti elképzeléseit nemcsak abban módosították, hogy a magyar ügyek intézését külön kívánták választani a birodalmiakétól, hanem a téren is, hogy bár a magyar püspökkari ágens is monopóliumot kapott volna a hazai képviselet felügyeletére, a Rómába küldött királyi bemutató iratokban ennek említése, a hivatalos szöveg megváltoztatása a kancellária szerint nem célravezető.26 A konferencia szükségességéről a magyar egyház vezetése Lippayékkal egyező álláspontot képviselt.2 7 Lósy Imre prímás III. Ferdinánd jóváhagyásával 1639. augusztus 26-án küldte ki az értekezletre szóló meghívókat eredetileg Pozsonyt megnevezve helyszínként: Egyházi rendünk nem kevés ügyei, s leginkább azok, amelyek ő szent császári és királyi felsége, legkegyelmesebb urunk püspöki és érseki kinevezései, választásai és bemutatásai, valamint a pápai megerősítések kapcsán az Apostoli Szentszéknél tárgyalás alatt állnak, arra kényszerítenek bennünket, akik érseki és püspöki tisztet gyakorlunk, hogy tanácskozás és azok megvitatása érdekében, amelyek e téren és más dolgokban felvetődnek, egy helyen és időben összegyül-22 MOL Prop et op. (A 33), prop, s.d., fol. 832-833. 23 MOL Prop et op. (A 33), prop, s.d., fol. 832. 24 MOL Prop et op. (A 33), prop, s.d., fol. 833. 25 MOL Prop et op. (A 33), prop, s.d., fol. 832. 26 MOL Prop et op. (A 33), prop, s.d., fol. 833. - A püspöki kar összehívásáról és javaslatainak magyar szempontok alapján történő újratárgyalásáról valószínűleg Gonzagát is értesítették. A követ 1639. aug. 20-ai jelentésében jelezte vissza, hogy megkapta az uralkodó aug. 4-i levelét „intorno alle chiese d'Vngaria." ÖStA HHStA St.abt., Rom, Dipl. Korr, Fz. 54, Konv. Gonzaga an Ferdinand III/1639, fol. 20. 27 „Jakusith uram nem tudom ha megérkezik, az confirmatiók dolgában valamit kellene rendelnünk, mert nem jó sokára halasztanunk. Az én ágensem azt írja, hogy sokat ágálván, még csak ott akadott meg az dolog, hogy az kiknek proventusok vagyon aliquid pendant, de nem az régi taxa szerint hanem pro rata status praesentis. Valami consiliumot kőlletnék az dologban tartanunk, ne haereret res is suspenso." Lósy Imre Lippay Györgyhöz, Pozsony, 1639. július 26. Prímási Levéltár (PL), Archívum Saeculare (AS), Acta radicalia, capsa X, No. 196, 61. cs., 72-73. fol.
