Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 435 A követi javaslatokban a speciális magyar viszonyokra vonatkozóan is az adminisztráció tökéletesítése a leglényegesebb elem. Gonzaga egy hitelesített katalógust kért a magyar kancelláriától mindazon püspökökről, akik az ország törvényei szerint résztvevői az országgyűlésnek, valamint hivatalos igazolást arról, hogy királyi kinevezés nélkül nem jelenhetnek meg a diétán. (Tudniillik a délvidéki címzetes püspökségek betöltésének legfontosabb indoka Róma felé a főrendiház katolikus szavazatainak gyarapítása volt.) Szükségesnek tartotta továbbá a korábbi kinevezési okmányok és az országban fellelhető pápai bullák összegyűjtését a jogigények igazolására.16 Az elképzelések java része korántsem volt űj keletű, s nem tekinthetők kizárólag a császári követ egyéni akciójának. Elsősorban a német egyház problémái miatt már 1637 decemberében megfogalmazásra kerültek a Gonzaga, a Németország és az örökös tartományok (ideszámítva ezúttal Magyarországot is) érdekeit a Kúrián képviselő bíboros-protektorok és komprotektorok, valamint a pápai bíróság (Sacra Rota Romana) egyik hagyományosan német származású auditorának részvételével tartott római tanácskozáson.17 Éppen emiatt feltűnő, hogy a követségnél régebbi eredetű bíboros-protektorátus akár az ekkor elfogadott tervezetben, akár az 1639-i konferencián alig kap szerepet,1 8 jóllehet az örökös tartományok komprotektora, Carlo Emmanuele Pio di Savoya bíboros a követ mellett a későbbiekben is rendszeres résztvevője a pápával folytatott tárgyalásoknak, s a protektori hivatal működése a magyar bírálatok állandó céltáblája volt.19 A római tanácskozás előteijesztései a birodalmi udvari tanács (Reichshofrat) elé kerültek,20 érdemi hatást azonban 1637-ben nem értek el, hiszen a magyar ügyek kapcsán Gonzaga 1639. április 2-ai levelében kénytelen volt újbóli megfontolásra ajánlani őket.21 2. A magyar kancellária opiniója, a püspöki kar összehívása Az összegyűjtött követi előterjesztéseket a magyar kancellárián 1639 augusztusában a kancellár, Lippay György egri püspök (1637-1642) és a két állandó tanácsos Jakusith György — részleteiben sajnos nem ismert — római beszámo-Xb MOL M KL Prop, et op. (A 33), prop, s.d., fol. 1042. - A követnek már 1639. február 26-án elküldték a tinini püspökség szabad pápai adományozásának cáfolata érdekében néhány magyar törvény másolatát, s Pázmánynak a királyi kegyúri jogok védelmében írt emlékiratát. Gonzaga Ш. Ferdinándhoz, Róma, 1639. április 2. ÖStA HHStA St.abt., Rom, Dipl. Korr., Fz. 54, Konv. Gonzaga an Ferdinand III./1639, 2 Apr. Vö. Fraknói: Oklevéltár, 194-195, п. 152-153. 17 Scipione Gonzaga III. Ferdinándhoz, Róma, 1637. december 5. ÖStA HHStA Reichshofkanzlei, Protektorat, Fz. 1, fol. 146. A római ülésen elfogadott felterjesztés: Uo., fol. 147-148. 18 Csak legfontosabb joga kapcsán kerül említésre, mármint hogy a pápa és a Bíborosi Kollégium együttes ülésén (consistorium), a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek alapján proponálja a püspökségek betöltését, illetve hogy a konzisztoriális kongregáció ülésén elsimítsa az esetleges ezekkel kapcsolatban felmerülő nehézségeket. ÖStA HHStA Reichshofkanzlei, Protektorat, Fz. 1, fol. 147. 19 Vö. 1639. június 23-án az uralkodóhoz intézett levelét. MOL MKL Prop, et op. (A 33), prop. s.d. fol. 1039. Eredetije szintén elveszett a magyar kancellária levéltárából. Lásd a 10. j-t. - Pio bíboros 1635-1641 között volt Magyarország és az örökös tartományok komprotektora. Wodka, Joseph: Zur Geschichte der nationalen Protektorate der Kardinäle an der römischen Kurie (Publikationen des ehemaligen Österreichischen Historischen Instituts in Rom 4/1), Innsbruck-Leipzig, 1938, 66. 20 A felterjesztést — hátirata szerint — 1637. dec. 23-án utalták a Reichshofrat elé, amely dec. 30-án tárgyalta azt meg. ÖStA HHStA Reichshofkanzlei, Protektorat, Fz. 1, fol. 149. 21 Az újonnan megküldött tervezet most a magyar kancelláriára került. E példány megtalálható: MOL MKL Act. part. (A 93), n. 54, fol. 334.
