Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
422 MOLNÁR ANTAL békíteni igyekezett a szembenálló feleket, és teljesen a raguzaiak szószólója lett, akiknek támogatására egyébként hódoltsági püspök-társaihoz hasonlóan ő is rá volt utalva.23 6 A botrányok hatására Ingoli lassanként elfordult eddigi védenceitől, a bosnyák ferencesektől, és a kongregáció által küldött világi papok mellé állt. Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján kritikusabb szemmel nézte a ferencesek minden ordináriusi joghatóságtól független tevékenységét, amely együttjárt a világi papok elűzésével, a török hatóságokkal való egyre szorosabb összefonódással, és általában az egyházi fegyelem súlyos válságával.23 7 A kompromisszum felé (1633-1643) Az 1626-1632 közötti események a raguzai kereskedelem hódoltsági pozícióinak megrendülését eredményezték, a vám-vita és a kápolna-viszály hatalmas költségei miatt a kereskedők anyagilag is nagyon meggyengültek. Ennek jelei már 1633-ban jelentkeztek. A megszorult raguzaiak a szenátus szigorú tilalmai ellenére áruba bocsátották üzleteiket, amelyeket a gazdag bosnyák kereskedők vásároltak fel: a kolónia tanácsa sem tudta megakadályozni, hogy Giovanni Regazzi ne adja el boltját Lovre Markoviénak, a bosnyák kolónia egyik legbefolyásosabb tagjának.238 A váci názírral való huzavona eredményeként az export legfontosabb szektorából, a bőrkereskedelemből is kezdtek kiszorulni. 1634-ben már nem bírták tartani a versenyt a zsidó kereskedőkkel, akik sokkal magasabb áron vásárolták a marhabőröket, majd az árut Spalato felé szállítottak ki Velencében és Anconában működő honfitársaiknak. A belgrádi kereskedők panaszai szerint 1634 első hónapjaiban a zsidók és a bosnyákok már kétharmad résszel nagyobb mennyiségű bőrt exportáltak, mint a raguzaiak. Mindez különösen a vám-vita során költött óriási összegek ismeretében tűnt tragikusnak, hiszen a fejlemények arra utaltak, hogy a köztársaság erőfeszítései és áldozatai hiábavalóak voltak.23 9 Hasonlóképp sok fejfájást okozott a belgrádi kereskedőknek a jezsuiták belgrádi háza is. Graciani egykori adománya miatt állandóan fenyegetett az elkobzás réme. A jezsuita generális Marino Gondola raguzai házfőnök 1632. március 22-i leveléből értesült a belgrádi eseményekről, és rögtön megtette a szükségesnek vélt intézkedéseket a misszió fennmaradása érdekében: mindenekelőtt utasította Tugolint, hogy ne hagyja el Belgrádot, illetve írt a konstantinápolyi francia követnek, hogy járjon közbe a Portán a misszió érdekében.24 0 A belgrádi misszió folytatásának és a komoly anyagi értéket jelentő ház eladásának ügyében a rendfőnök teljesen Gondola véleményére bízta a döntést. Ez utóbbi szerint a raguzai kereskedők és a francia portai követ segítségével mindenképpen meg tudják tar-235 APF SOCG vol. 75. fol. 410r-411v. 413v-414r. 236 ApF Vi s e СоИ vol 10 fol 20r-21r. APF SOCG vol. 75. fol. 400r-401v. 405v-406r. vol. 76. fol. 256r. 265r-266r. 274rv. A raguzaiak támogatására jó példa, hogy Massarecchi főpásztori működéséhez szultáni védőlevelet is a raguzaiak közbenjárására kapott. A fermán szerb fordítása: D. Bojanic: i. m. 74-75. 237 APF SOCG vol. 58. fol. 98rv. vol. 392. fol. 183rv. 186v. 238 PAD Acta 17. st. 1913/ 24. 25. 239 PAD Acta 17. st. 2223/4. 5. 240 ARSI Rom. vol. 22. fol. 239r. 261r-262r. 269v. ARSI Epp. NN. vol. 3. fol. 58v.
