Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
408 MOLNÁR ANTAL mányfőnököt utasították, hogy a felfordulást okozó barátokat hívja vissza. A raguzaiak által összeállított feljelentést a bosnyák ferencesek viselt dolgairól átküldték a Szent Hivatalnak.16 7 / A bosnyák ferencesek, mintegy előre érezve a számukra kedvezőtlen döntést^ már kora tavasszal offenzívát indítottak Belgrádban. Rengjic távollétében a provinciális egy nagy tapasztalatokkal rendelkező barátot, Vinkó Stipancicot nevezte ki belgrádi káplánnak. Stipancic annak idején jól vizsgázott elöljárói előtt, mivel megakadályozta, hogy a prizreni püspök birtokba vegye a kápolnát. Nyilván az újabb kiélezett helyzetben sem véletlenül esett rá a választás, feladata a bosnyák ferencesek lelkipásztori monopóliumát biztosító szultáni parancslevél végrehajtása volt.16 8 Érkezése után rögtön szembekerült a Rengjic által kinevezett helynökkel, Jeronim Lucic-csal, akit a püspökkel való együttműködése miatt a kemény vonalas barátok árulónak tartottak. A nyílt konfliktus Nagycsütörtökön robbant ki, amikor a káplán megakadályozta a helynököt a liturgikus cselekmények elvégzésében.16 9 A kongregáció sorrendben immár negyedik kápolna-dekrétumát Rengjic Rómába való elutazása után, 1627 augusztusában vették kézhez az érintettek, és a jól bevált forgatókönyv szerint ezúttal a raguzaiak biztosították engedelmességükről a római hatóságot, míg a bosnyákok méltatlankodtak az őket ért súlyos igazságtalanság miatt.17 0 Az áprilisi határozat azonban ennek ellenére meglehetősen kevés visszhangot váltott ki, ugyanis ősszel a két fél viszálya minden korábbinál nagyobb méreteket öltött. A nem minden cinizmustól mentes Rengjic távozása előtt „búcsúajándékul" Belgrádba hívta és általános helynökének nevezte ki a patvarkodásai miatt ekkor már hírhedt Don Simone Matkovichot.171 A háttérbe szorított és életében először egyházi tisztséget kapott pap végre jogszerűen léphetett fel a bosnyák ferencesek ellen, és ezt a lehetőséget nem is hagyta ki. A bosnyákoknak viszont, akik annakidején a két belgrádi székhelyű püspök joghatóságát sem ismerték el, eszük ágában sem volt az öreg Matkovichot feljebbvalójuknak tekinteni. A két fél között elkeseredett küzdelem kezdődött meg 1627 szeptemberében, Don Simone Belgrádba érkezése után. A helynök megpróbálta különböző intézkedésekkel az ekkor már négy belgrádi bosnyák ferencest (Matej Olovcic, Marko iz Kreseva, Grgur Tuzlak és Ilija Pozenanin) joghatóságának elismerésére kényszeríteni, a ferencesek pedig minden elképzelhető módon akadályozták Matkovich tevékenységét, és a bosnyák kereskedőket ellene lázítva többször súlyosan megfenyegették. Közben mindkét fél a helyi és központi török hatóságoknál igyekezett a maga számára biztosítani a kápolna birtokjogát. Októberben ez a raguzaiaknak és Don Simonének sikerült is, amikor Konstantinápolyban kijárták, hogy eltávolíthassák a ferenceseket. Emiatt a ferencesek kénytelenek voltak elhagyni a kápolnát, az egyik kereskedő, Matej Piculo házába köl-167 APF Acta vol. 4. fol. 209rv. (1627. április 16.) APF Lettere vol. 6. fol. 47v-49r. 168 A bosnyák ferencesek számára kiállított szultáni parancslevél latin fordítása: D. Fabianich: i. m. 95-98. 169 APF SOCG vol. 67. fol. 279v. 287r. 292r. 297r. APF Acta vol. 4. fol. 283rv. 170 APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 92r-93r. APF SOCG vol. 146. fol. 218r. 219r. 220r. 226r. 171 A kinevezés pontos időpontját nem ismerjük, feltehetőleg 1627 nyarán, Rengjic Rómába indulása előtt történt. APF SOCG vol. 390. fol. 491r.
