Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
36 KRISTÓ GYULA köznyelvi (vulgáris) szavakat veszem számba (végeredményben a hely- és a személynevek is vulgáris nyelvi képződmények a latin textusban), de csak azokat a közszavakat, amelyek nem emberi lakhelyeket és nem személyeket neveznek meg, hanem a társadalom egésze — és nem egy kis és zárt közösség — számára fontos és érthető, társadalmiasult tudattartalmat fejeznek ki. Szent István korából (vagyis az „első" körben) összesen két ilyen szavunk van. Az egyik az udvornich, amely Szent István II. törvénykönyvében (21. tc.) vulgáris (köznép által használt) formában szerepel: „Ha valaki azok közül, akiket köznyelven udvarnoknak neveznek (qui vulgo udvornich vocantur), lopást követ el,... ítéljék el".120 Az udvarnok a „királyi udvari birtokszervezet legnagyobb létszámú népeleme... A királyi udvar napi élelmezését biztosították, így elsősorban terménnyel (gabona) adóztak, bár lehetett munkajáradékuk is. Földre ültetett házas-földes szolgáknak... tekinthetjük őket".12 1 A szó szláv eredete bizonyos, „a baj azonban az — írta Kniezsa —, hogy a szolgarendű, gazdasági munkát végző társadalmi réteg neve sehol, semmiféle szláv nyelvben nem volt dvornik\ A dvornik mindenütt, ahol megvolt vagy megvan, mást jelentett vagy jelent", általában eredetileg valami magas méltóságot, utóbb kisebb méltóságokat.12 2 Ez természetesen nem baj, hiszen világosan arra mutat, hogy a magyar nyelvbe nem Kárpátmedencén kívüli szláv néptől került át a szó, hanem itt élő szláv nyelvű népességtől, amelynek nyelvéről viszont nem maradtak ránk emlékek, tehát ottani meglétét ebbeli jelentésében kimutatni nem lehetséges. De hogy mégis ehhez a feltevéshez kell folyamodnom, arra egyfelől a szó vitathatatlan szláv eredete, másfelől a szónak 'szolga' jelentésben valamennyi szomszédos szláv nyelvben való hiánya önmaga a bizonyság. Az udvarnok az ezredforduló körüli kárpát-medencei társadalom nagy létszámű csoportja volt, földművelő tevékenységet folytatott, s mivel ezt — főleg a 10. században — még döntően nem magyar etnikuműak végezték, hanem szolgai állapotba süllyesztett szlávok,123 így azon, hogy e szolganépet az István-törvény szláv nevén említette, aligha kell csodálkoznunk. E szláv alávetett népesség udvornich szava a kárpát-medencei szlávok nyelvében alakult ki a 11. század elejét megelőzően, arra utalva, hogy e szlávság az udvarnak (ami lehet 8. századi avar, 9. századi frank vagy 10. századi magyar fejedelmi udvar) teljesített szolgálatot, s a szlávból vette át a magyar nyelv. A szó 11. századi bevett használatára mutat, hogy a László-féle III. törvénykönyvben (3. tc.) szintén előfordul: qui vocantur udornic (akiket udvarnoknak hívnak),124 továbbá latinosított alakban (udvornici) az Árpád-korban gyakran szerepel, végül pedig mintegy két tucat helynév viselte az Udvarnok elnevezést szerte a Kárpát-medencében.12 5 120 Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai (Függelék: A törvények szövege). Bp. 1904. (a továbbiakban. Z.) 156. Magyar fordítása: ÁKÍE 77. 121 Draskóczy István: Udvarnok. In: KMTL. 696. 122 Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I. Bp. 1974.2 540. L. még Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 53. Bp. 1970. 128. 123 Kristó Gyula: a 7. jegyzetben i. m. 192-202. 124 Z. 174. 125 Heckenast Gusztáv: a 122. jegyzetben i. m. 128-130.
