Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 37 A másik, Szent István korában köznyelvi alakban biztosan használt társadalmi szakkifejezés a király szó volt. A veszprémvölgyi görög nyelvű oklevélben annak István nevű kibocsátója magát kral[és] pasés Ungriasnak (egész Magyarország királyának) titulálta. Hogy a görög szöveg méltóságjelölő szavát kralnak vagy kralésnek kell-e olvasni, bizonytalan. A kral olvasat kétségtelenné tenné, hogy nem bizánci görög alakkal van dolgunk. A kralés olvasat ugyan formálisan görög névformára mutat, de „görögnek csak úgy tarthatjuk, ha feltesszük, hogy a horvátoktól vagy a magyaroktól származott el Bizáncba - az 1000 előtti időben". Mivel azonban — egy István nevű — magyar királyra vonatkozóan fordul elő, az adatban — olvasattól függetlenül — magyar (illetve görögösített magyar) szó kereshető.12 6 Sokat nyom a latban, hogy a király szó a magyarban szláv eredetű, s „mivel pedig a szó a görög kultúrájú szlávoknál sohasem volt honos, valószínű, hogy a magyarban horvát eredetű. Annál inkább, mert a X. században, amikor a magyarság ezt a szót átvette, szomszédságában a német királyon kívül csak a horvát király volt ismeretes". A szlávban a szó Nagy Károly frank uralkodó (768-814) Kari nevének átvétele.127 Feltevésem szerint ez esetben is lehetséges arra gondolni, hogy a kárpát-medencei szlávok — és nem az Adriai-tenger mellett élő \ horvátok — nyelvéből került a király szó a magyarba az udvarnokhoz hasonlóan. Ezt több körülmény teszi valószínűvé. Egyrészt az, hogy a latin nyelvű adatok 1 tanúsága szerint „a dunavölgyi szláv és magyar uralkodókat — időnként — már a IX-X. században is a rex címmel illették, de а тех méltóságnévnek nemcsak 'király', de 'fejedelem, vezér' jelentése is volt", másrészt és főleg az, hogy „a pannóniai-morva nyelvterületen a kralb szó а IX. században már ismert lehetett". Nem perdöntő, de említésre érdemes, hogy szerb-horvát nyelvterületről a kralb ; szó legrégibb adata csali 1100 tájáról származik.128 Harmadrészt pedig figyelmet kelt, hogy a kárpát-medencei szlávok egy részére ténylegesen is kiterjedt Nagy Károly, majd frank utódai uralma a 8. század végétől, e szlávoknak tehát módjuk 1 volt közvetlenül átvenniük a Kari névből az uralkodó, vezető megnevezésére szolgáló s utóbb nyelvükön kralb formára alakított szót. A görög szöveg kral[és] alakjában ez a szláv (illetve szlávból kölcsönvett magyar král vagy krály) szó található meg. Persze, akár még puszta véletlen is lehetne, hogy Szent István kora két, társadalmi viszonyokra utaló szava egyaránt szláv eredetű. Hogy azonban nem erről van szó, azt a második „kör" anyagának, azaz a 11. század Szent István kora utáni évtizedei társadalmi terminológiát tükröző köznévi adatainak áttekintése bizonyítja. Szent László törvényeiben — a már tárgyalt udornic adaton kívül — összesen további négy, a társadalom egyes csoportjaira alkalmazott szakkifejezés fordul elő. Ebből újabb kettő szláv eredetű. Ilyen a kóborlólíra a III. törvénykönyvben (2. tc.) kétszer is használt izbég—üzbég szó (qui dicuntur wzbeg, illetve a szót vulgáris nyelvi alaknak minősítő qui dicuntur vulgo wzbeg).129 Aligha lehet helyes az a magyarázat, amely szláv földről Magyarországra bemenekült ember-126 Pais Dezső: a 81. jegyzetben i. m. 3-5. 127 Kniezsa István: a 122. jegyzetben i. m. 268-269. 128 Király Péter: A magyarok említése a Konstantin- és a Metód-legendában. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 141. Bp. 1974. 49., 52. 129 Z. 174.
