Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3

MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 35 szen az alföldi honfoglalók embertani jegyei gyökeresen különböznek a Kárpát­medence korábbi, avar lakosaitól", s ez a dombvidéki honfoglalók esetében is va­lószínűsíthető.117 Ery Kinga újabb vizsgálattal valószínűsítette azon tételét, hogy „az Árpád-kori népesség zöme nem tekinthető a honfoglalók leszármazottainak", méghozzá a testmagassági adatokkal. Megállapítása szerint „a bemutatott számok egészükben és részleteikben is igazolják, hogy az Árpád-kori népesség testmagas­sága alacsonyabb volt a honfoglalókénál, egy alacsonyabb népesség pedig nem vezethető le egy magasabb termetű népességből, már csak azért sem, mert nincs okunk feltételezni, hogy a XI-XII. században a táplálék mennyisége és minősége lényegesen eltért volna a X. századitól".118 Az antropológia alkalmas embertani jegyek (eltérő etnikumra utaló sajátosságok) kimutatására, de nem képes az et­nikumokat néven nevezni. Nem az embertantól kell tehát várni, hogy megnevezze az Árpád-kor domináns népességét. Erre a nyelvészet — mint a jelen vizsgálati módszerek alapján a leginkább etnikus jegyet, a nyelvet kutató tudomány — e­redményeire építve a történettudomány jogosult. Kniezsa helyesen írta: a nyelvi (személynévi és helynévi) adatokból településtörténeti következtetések levonása „magától értetődően teljes mértékben a történészre hárul, ezt nyelvésztől elvárni... nem lehet".11 9 Mielőtt azonban erre vállalkoznék, a helynevek és a személynevek vallatása után a közszavakat kell még vizsgálat tárgyává tennem. KÖZSZAVAK Az alábbiakban természetesen nem a közszavak lexikográfiái vizsgálatát vég­zem el, vagyis nem azt, hogy a 11. századi írásos emlékekből (döntően az 1055. , évi tihanyi alapítólevélből) kiírom a magyar közszavakat meg a szláv jövevény­szavakat, ezzel tudniillik az etnikai viszonyok vizsgálatában sehová nem jutnék. Értelemszerű ugyanis, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek a 11. században magyarul beszéltek, illetve hogy szlávok is éltek itt, akiknek szavai 1 utat találtak a magyarba, és jövevényszavakként beépültek a magyar nyelvbe. (Ha maradtak volna ránk a 11. századból a Kárpát-medencéből olyan szövegek, amelyek az itt beszélt szláv nyelven íródtak volna, abban viszont valószínűleg szép számmal fordultak volna elő magyar szavak.) Tárgyunk szempontjából a közszavak akkor juthatnak fontos (majdnem döntő) szerephez, ha segítségükkel arra lehet feleletet kapni, hogy a Kárpát-medencében élő társadalmat vezetői tár­sadalmi méretekben milyen szavakkal szólították meg, illetve e társadalom miként szólította meg a vezetőket. A társadalmi kommunikáció, a társadalom egésze szá­mára szóló „üzenet" kell, hogy vizsgálatom tárgyát képezze. Természetesen itt is van „első" és „második" kör, vagyis külön kell tárgyalnom a Szent István korából, illetve a Szent István utáni évtizedekből származó nyelvi anyagot. Miután a Szent István-i állam nyelve a latin volt, az alábbiakban a latin szövegekben előforduló 117 Ery Kinga: A honfoglalás és az Árpád-kor népességének embertani vázlata. In: Magyaror­szág történeti demográfiája (896-1995). Millecentenáriumi előadások. Szerk. Kovacsics József. Bp. 1997. 87. 118 Éiy Kinga: Honfoglaló magyarság - Árpád-kori magyarság a testmagasság tükrében. In: Honfoglaló magyarság - Árpád-kori magyarság. Antropológia - régészet - történelem. Szerk. Pálfi György-Farkas L. Gyula-Molnár Erika. Szeged 1996. 103., 105-106. 119 Kniezsa István: a 105. jegyzetben i. m. 333.

Next

/
Thumbnails
Contents