Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
388 MOLNÁR ANTAL a századfordulótól kezdve rohamosan megnövekedett a bosnyák katolikusok száma. Ellátásukról a bosnyák ferences káplánok gondoskodtak. A városban élő magyar anyanyelvű katolikusoknak viszont 40 éve nem volt papjuk, így egy környékbeli „lutheránus" prédikátor járt hozzájuk, az ő gondozásuk a magyar Szini páter feladata lett. A jó lehetőségekkel számot vetve a páterek a továbbmenetel helyett a hosszabb belgrádi tartózkodás mellett döntöttek.6 7 A nagy reményekkel megkezdett munkájuk elé azonban több, előre nem látott akadály tornyosult. A belgrádi kolónia ferences káplánjai a jezsuitákban veszélyes konkurenciát láttak, és mindent megtettek, hogy a tartós belgrádi megtelepedéstől elvegyék a kedvüket. A káplán, fra Toma Pozenanin először a jubileumi búcsú kihirdetését akarta megakadályozni, mondván: kérjenek előbb engedélyt a boszniai püspöktől, ezután pedig a kápolnában való misézéstől és prédikációtól próbálta meg eltiltani az új papokat. Fra Toma szerint a jezsuitáknak tovább kellett volna menniük Belgrádból, hiszen a pécsi és szerémségi katolikusoknak sokkal nagyobb szükségük volt a lelki segítségre. A raguzai kereskedők viszont ragaszkodtak a jezsuiták munkájához, mondván: a pápa küldte őket, a kápolnának pedig ők, és nem a ferencesek a kegyurai. A konfliktus eldurvulását jelezte, hogy karácsony este Don Simone és a káplán között majdnem tettlegességig fajult a vita afelett, hogy melyikük mondja a misét.68 1613 első hónapjai a missziós körutak jegyében teltek: Kasic a Szerémségbe és Szlavóniába, Szini pedig a Temesközbe és Baranyába ment. Ezek az utazások mutatták meg a belgrádi megtelepedés igazi előnyeit, hiszen a Dél-Magyarországon kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező raguzai kereskedők kíséretében a misszionáriusok biztonságosan közlekedhettek. A jezsuiták felkeresték a katolikus közösségeket, tanítottak és kiszolgáltatták a szentségeket, közben döbbenten tapasztalták a hívek teljes lelki elhagyatottságát és a nyomasztó paphiányt.6 9 Az utazások során szerzett tapasztalatok hatására a jezsuiták a misszió folytatása mellett döntöttek. A jogi keretek és az anyagi feltételek megteremtése érdekében 1613 nyarán Don Simone és Kasic visszatértek Rómába. Kasic 1613-1614 telén számos beadványt intézett a pápához a hódoltsági katolikus egyház újjászervezése ügyében. Kasié tervezeteiből egy tagolt balkáni katolikus hierarchia (szerémi érsekség Belgrád székhellyel, ennek joghatósága alatt négy püspökség), viszonylag nagy létszámú missziók, szépen működő iskolák és végül egy konstantinápolyi pápai követség vágyálma rajzolódott ki.70 A jezsuita rendfőnök és a hódoltsági missziókat felügyelő Szent Hivatal (Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis seu Congregatio Sancti Officii) Kasic nagyszabású missziós programját a maga teljességében természetesen nem fogadták el. Az új rendfőnök, Muzio Vitelleschi a ferencesekkel való konfliktustól félve inkább a pécsi állomás erősítését szorgalmazta,71 a Szent Hivatal pedig (a rá jellemző merevséggel) a viták miatt mind a ferences, mind a jezsuita misszio-67 EHJM 1/1. 63-67. ARSI FG vol. 540. fol. 273r-275v. 68 ARSI FG vol. 540. fol. 274v. EHJM 1/1. 63. 69 EHJM 1/1. 86-87. 115-132. M. Vanino: Autobiografija Bartola Kasica i. m. 43-56. 70 Miroslav Vanino: Predlozi Bartola Kasica Svetoj Stolici za spas i procvat katolicanstva u Turskoj (1613. i 1614.) Croatia Sacra 4/8 (1934) 217-254.
