Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 383 nekeket térítő misszionáriusok. Sajátos megbízatásuknál (officium inquisitionis) fogva kezdetben a politikailag jelentősebb székhelyeken telepedtek meg, később azonban — felvállalva a raguzai és szász polgárság lelkigondozását — tevékenységük súlypontja a gazdaságilag jelentősebb városokba helyeződött át. Ilymódon nemcsak kísérői, hanem alakítói is voltak az ország urbanizációjának, elsősorban a bosnyák eredetű polgárság létrejöttében játszott szerepükkel. A 15. századra a rend annyira megerősödött Boszniában, hogy a szomszédos országok felé is képes volt terjeszkedni. Részben ennek a körülménynek, részben pedig a török hódítók gazdaságpolitikai megfontolásainak köszönhetően a ferencesek az oszmán hódítás után is — a szultáni kiváltság értelmében — legálisan működhettek Boszniában a középkori egyházi és politikai struktúrák egyetlen örököseiként.43 A legendás körülmények között született milodrazi áhdnáméban II. Mehmed szultán 1463-ban a milodrazi táborban színe elé járuló Andeo Zvizdovic fojnicai gvardián kérésére biztosította a ferencesek számára az élet- és vagyonbiztonságot: maradhattak a szultán országaiban, a menekültek visszatérhettek, templomaikat szabadon használhatták és ebben senki sem akadályozhatta őket.4 4 Ezeket a jogokat a későbbi fermánok a 16-18. században számos egyéb kiváltsággal kiegészítve (mozgásszabadság, templomok birtoklásának és helyreállításának joga, bányák haszonélvezeti joga, adómentesség, ingyen szállásadási kötelezettség és vérdíj-fizetés alóli mentesség, vámmentesség, védelem az ortodox püspökök zaklatásai ellen, lóháton és fegyverrel való utazás engedélyezése stb.) folyamatosan megerősítették.4 5 A számtalan jogbiztosító irat ellenére az írott jog és a mindennapi gyakorlat bizony jelentősen különbözött egymástól. A török uralom első századában a ferences kolostorok nagy része elpusztult, a megmaradtak a városok perifériájára, vagy kifejezetten a városoktól távoli helyekre szorultak ki. A 16. század végére a 39 középkori kolostorból mindössze 14 maradt fenn.4 6 A ferencesek élete állandó küzdelem volt az oszmán hatóságokkal a fennmaradásért. A zaklatások a birodalom belső hanyatlásával, a 16. század második felétől kezdve lettek mindennapo-43 J. Dzambo: i. m. 164-202. 44 Az 1463. évi áhdnáme eredetije elveszett, csak a 16-17. század fordulóján készült másolata (vagy inkább egy 1483. évi fermán alapján készült kompilációja) maradt fenn. A történészek az eredeti hiánya ellenére az áhdnáme kibocsátásának tényét és tartalmát nem vonják kétségbe. Szövege: Donata Fabianich: Firmani inediti dei sultani di Constantinopoli ai conventi francescani e alle autoritá civili di Bosnia e di Erzegovina. Firenze, 1884. 41-43 (az áhdnáme latin fordítása). Josip Matasovic: Fojnicka regesta. Srpska Kraljevska Akademija. Spomenik 67. Drugi razred 53 (1930) 103-104 (az áhdnáme horvát fordítása). Dominik Mandic: Hercegovacki spomenici franjevackog Reda iz turskoga doba I (1463-1699). Mostar, 1934. (Monumenta Franciscana Iugoslavica II.) 3-6 (török, latin és horvát szöveg). Hazim Sabanovic: Turski dokumenti u Bosni iz druge polovine XV stoljeca. Istorisko-pravni zbornik Pravnog fakulteta Sarajevo 1-2 (1949) 200-208. Az áhdnáme tartalmi és diplomatikai elemzése: Dominik Mandic: Autenticnost ahd-name Mehmeda II. B. H. franjevcima. In: Radovi Hrvatskoga povijesnog instituta u Rimu 3-4 (Sakacev zbornik). Rim, 1971. 61-90. Vanco Boskov: Pitanje autenticnosti fojnicke Ahd-name Mehmeda II iz 1463. godine. Godisnjak Drustva istoricara Bosne i Hercegovine 28-30 (1977-1979) 87-105. S. M. Dzaja: Konfessionalitat und Nationalität i. m. 181-185. 45 D. Fabianich: i. m. 53-123. J. Matasovic: i. m. 59-432 passim. Nicoarä Beldiceanu: Les actes des premiers sultans conservés dans les manuscrits turcs de la Bibliothèque Nationale à Paris II. Règlements miniers 1390-1512. Paris-La Haye, 1964. (Documents et recherches sur l'économie des pays byzantins, islamiques et slaves et leurs relations commerciales au Moyen Age VII.) 273-277. 46 S. M. Dzaja: Konfessionalität und Nationalität i. m. 163-164.
