Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
380 MOLNÁR ANTAL nyagigénye azonban rövidesen bevonta a magyarországi hódoltságot is a raguzai exportkereskedelem rendszerébe. A legjelentősebb kiviteli termék a marhabőr lett: a század második felétől kezdve a raguzai üzletemberek elárasztották az itáliai (mindenekelőtt anconai, másodsorban velencei, továbbá barlettai, nápolyi, messinai) piacokat a magyarországi bőrökkel. Belgrád, Buda és Temesvár ettől kezdve már nemcsak a nagyszámú, tehetős török és balkáni lakosság vásárlóereje révén kialakult piacközpontok voltak, hanem a magyarországi bőrök legfontosabb felvásárló központjaivá is váltak, ahová a helyi (magyar, bosnyák és török) felvásárlók révén érkezett a Száva és Duna menti piacokról a bőráru. A bőrexport a század végére a szövetimport mellett a raguzai kereskedelem legfontosabb ága lett. A Belgrádból exportált bőröket szárították, az itáliai piacokon a magyar bőröket belgrádi bőrnek (cuor di Belgrado), vagy az olasz secco (száraz) szóból secatizzának hívták. A marhabőr exportja mellett az egyéb nyersanyagok kivitele lényegesen szerényebb méretekben történt, nagyobb mennyiségben csak viaszt exportáltak a hódoltságból.2 8 A kereskedelem-szervezet szintén a balkáni kereskedelemben kialakult gyakorlatot követte. A Magyarországon működő raguzaiak túlnyomó többsége Raguzában vagy Belgrádban felvett hitelekből üzletelt, illetve kereskedelmi társaság tagjaként működött. A kölcsönt a hitelezők sokszor szövetekben vették fel, a törlesztés pedig marhabőrökben történt.2 9 A kereskedőtársaságok nagyobb tőkével (általában több ezer dukáttal) alakultak. Legtöbbször 2-3 kereskedő állt össze 3-6 évre, beadva a közösbe pénzének egy részét, áruit (legtöbbször szövetek és bőrök), belgrádi, budai és temesvári bolthelyiségeit. A szerződések sokszor külön tiltották, hogy törököknek hitelezzenek, mivel tőlük csak nagy nehézségek árán tudták visszaszerezni a pénzt, ennek ellenére ez a gyakorlat mindennapos volt.3 0 A raguzai levéltár szinte hiánytalanul megőrizte a balkáni kereskedelemmel kapcsolatos szerződéseket, a 17. századból pedig az egyes kolóniákkal folytatott levelezés is fennmaradt. Ezek alapján össze tudnánk állítani a hódoltságban működő raguzai kereskedők gyakorlatilag teljes névsorát. Jelenleg a Balkánon és Magyarországon működő raguzaiak számával kapcsolatban csak becslésekre hagyatkozhatunk: Vuk Vinaver szerint a 17. század első felében kb. 700 raguzai kereskedő működött a Balkánon, ennek mintegy fele a belgrádi kolónián.3 1 Pietro Massarecchi antivari érsek egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint a raguzaiaknak 30 üzlete (tehát nyilván ugyanennyi kereskedő) volt Belgrádban, a szolgáikkal együtt kétszázan voltak.3 2 Az üzleti tevékenység volumenének különbségeit te-28 Bogum.il Hrabak: Sirovine Podunavlja u trgovini dubrovcana iz Beograda 1521-1640. Godisnjak grada Beograda 32 (1985) 86-97. Vb. még a 26. jegyzetben idézett forráskiadvány számos vonatkozó adatát. 29 A belgrádi kereskedők hitelfelvételeinek jegyzéke 1533-1606 között: J. Tadic: Dubrovacka arhivska grada i. m. I. 188-468. J. Tadic-T. Popovic: Dubrovacka arhivska grada i. m. II. 307-363. T. Popovic: Dubrovacka arhivska grada i. m. III. 461-473. 30 J. Tadic: Dubrovacka arhivska grada i. m. I. 9-12. 25. 27. 28. 34-37. 69-70. 87. 95-96. 139. J. Tadic-T. Popovic: Dubrovacka arhivska grada i. m. II. 47-49. 74-76. 92. 112-113. 149-150. 182-185. 196-197. 200-201. 267-269. 31 Vuk Vinaver. Pregled istorije novca u jugoslovenskim zemljama (XVI-XVIII vek). Beograd, 1970. (Istorijski institut. Posebna izdanja 13.) 231. 32 Molnár Antal: Pietro Massarecchi antivari érsek és szendrői apostoli adminisztrátor egyházlátogatási jelentése a hódolt Dél-Magyarországról (1633). Fons 2 (1995) 207.
