Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 379 vált a raguzai kereskedők számára.2 0 Az 1550-es és 1560-as években több kisebb kereskedőtelepet is létrehoztak illetve felújítottak: Eszék és Újlak mellett működtek még a szerémségi Karlovciban, a Temesközben Lippán, a Drávától északra pedig Székesfehérvárott, Esztergomban,2 1 Ráckevén,2 2 Tolnán,2 3 Szegeden,2 4 és nyilván a többi török-balkáni lakossággal rendelkező hódoltsági városban is. A temesvári kereskedőtelepről Karánsebesen és Lippán át megnyílt az út az Erdélyi Fejedelemség és a román vajdaságok irányába.2 5 A raguzaiak magyarországi kereskedelme balkáni kereskedelmi birodalmuk északi meghosszabbítása volt, ezt tükrözte a forgalom áruösszetétele és a kereskedelem szervezete. A legfontosabb importárut Magyarországon is a szövetek jelentették. A különböző textilfajtákra, az import nagyságára a számos kereskedelmi szerződésből (hitelfelvétel és társaságok alapítása) és a néhány fennmaradt belgrádi, temesvári és budai boltleltárból következtethetünk. A textiláruk túlnyomórészt Itáliából, azon belül Velencéből származtak, leginkább gyapjúszövetek (főleg posztó, karasia, skarlát) és különféle selymek (pl. atlasz és damaszt), illetve az ezekből készített ruhák voltak. A boltok árukészlete szinte kizárólag szövetekből állt, mellette a különböző iparcikkek, csecsebecsék (pl. prémek, tükrök, elefántcsont és nemez tárgyak, ezüst ékszerek, lakatok, kardok, egyéb használati eszközök) csak mutatóban voltak jelen.2 6 Belgrádot és a fokozatosan elfoglalt magyarországi területeket a raguzaiak kezdetben csak felvevőpiacnak tekintették, az importból nyert pénzt nem fektették be, hanem visszavitték Raguzába. így az 1550-es évek végéig Magyarországon alig vásároltak exportra nyersanyagokat, ugyanis a távolságok miatt a szállítási költségek igen magasaknak bizonyultak, a magyarországi termékeket sokkal olcsóbban tudták Szerbiából és Bulgáriából exportálni.2 7 A nyugati piacok nyersa-20 B. Hrabak: Dubrovacki trgovci u osmanlijskom delu Panonije i. m. 17-18. 26-35. 21 B. Hrabak-. Dubrovacki trgovci u osmanlijskom delu Panonije i. m. 26-37. 22 Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből. Bp., 1974. (Humanizmus és reformáció 4.) 133. Miskei Antal. Ráckeve középkori pecsétje és címere. Fons 3 (1996) 42-43. 46-47. Uő. : Délszláv kereskedők és hírszerzők a Duna mentén. (Adalékok a kevei rácok történetéhez a 16. század második felében). In: Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk. Kovács Ágnes. Debrecen, 1999. 126-127. 23 Kathona G.: i. m. 50-51. Szakály Ferenc: A mohácsi csatától a szatmári békekötésig 1526-1711. In: Tolna mezőváros monográfiája. Szerk. Glósz József-V Kápolnás Mária. Tolna, 1992. 103. 24 Toma Popovic: Dubrovacka arhivska grada о Beogradu III (1593-1606). Beograd, 1986. 110. 324-325. 347. 378. 440-442. 450. 452. 455. 25 Mihail Dan-Samuel Goldenberg: Régimül comercial al negustorilor balcano-levantini ín Transilvania ín sec. XVI-XVII. Apulum 7 (1968/1) 545-560. Samuel Goldenberg: Caransebe§ul ín comerÇul sud-est european din secolul al XVI-lea. Banatica 1 (1971) 163-177. Uő.: Italieni§i raguzani ín via{a economicä a Transilvaniei ín secolul al XVI-lea. Studii. Revistà de Istorie 16 (1963) 606-616. Andrei Pippidi: Rapports de Raguse avec les pays roumains. In: Uő.:Hommes et idées de Sud-Est européen à l'aube de l'âge moderne. Bucure§ti-Paris, 1980. 67-124. 26 A raguzaiak 16. századi belgrádi kereskedelméről egy háromkötetes szerb forráskiadvány tájékoztat. Sajnos azonban ezt a kiadványsorozatot várostörténeti céllal állították össze, így a raguzai kereskedők magyarországi tevékenységéről csak érintőlegesen tájékoztat: Jorjo Tadic: Dubrovacka arhivska grada о Beogradu I (1521-1571). Beograd, 1950. Jorjo Tadic-Toma Popovic: Dubrovacka arhivska grada о Beogradu II (1572-1593). Beograd, 1976. T. Popovic: Dubrovacka arhivska grada i. m. Ш. 27 B. Hrabak: Dubrovacki trgovci u Beogradu i. m. 41.
