Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341

I. FERDINÁND ÉS A MAGYAR POLITIKAI ELIT KAPCSOLATÁHOZ 349 A király tehát, mint látjuk, megértette, mit akar Thurzó. S érdemes itt egy rövid kitérő erejéig a levelek tartalmi elemzése mellett a formai jegyekre is koncentrálnunk. Az imént arra a következtetésre jutottunk, hogy Thurzó célja a levélírással az volt, hogy a prágai félreértést tisztázandó most egyértelműen az uralkodó tudtára adja, hogy a helytartóságra igenis igényt tart, noha ezt most sem mondja ki nyíltan. A kérésnek-követelésnek ezt a formáját, vagyis amikor az nyelvileg rejtve marad és létére csak az általános kontextusból, a szituációból következtethetünk, a nyelvtudomány ún. „elliptikus" vagy „indirekt" követelésnek nevezi. Thurzó az uralkodóval folytatott diskurzusában a követelés explicit formáit óvatosan kerüli, csupán indirekt eszközökkel él: a helytartóság (nemlétező) hazai hagyományait ecseteli, alább a helytartó nemlétéből várhatóan eredő kaotikus állapotokra utal. Mi több, egyenesen követelése ellenkezőjét, a riválisnak tekintett Szalaházy kinevezését tanácsolja. Ennek a sajátos érvelési stratégiának a nyilvánvalóan tudatos választása — ismét a nyelvtudomány megállapításait hasznosítva — konkrét célt szolgált. Nevezetesen azt, hogy a beszélő ezáltal tekintélyveszteség nélkül kerülhetett ki a helyzetből abban az esetben is, ha kérése nem teljesült. Vagyis Thurzó ezzel a stratégiával a minimumra igyekezett csökkenteni az elutasítás érzésének és látszatának kockázatát és a belőle rá háruló szégyent. így próbálta a további sebektől oltalmazni a Prágában mái- igencsak súlyos csorbát szenvedett büszkeségét.18 3. Mire megy ki a játék ? A fenti két levél alapján egyértelmű, hogy Prágában vita volt, de legalábbis valamiféle felszín alatti, ki nem mondott huzavona folyt uralkodó és tanácsosa(i) között. A kérdés csak az: mi volt a tétje? Kiderült ugyanis, hogy Ferdinánd Prágában helytartót akart kinevezni, és hogy erre a tisztségre Thurzót kérte fel. Nem tudjuk azonban, hogy az országbíró miért vonakodott azt elfogadni, ha valóban helytartó akart lenni. Miként az is homályban maradt, hogy ténylegesen minek a hatására állt el az uralkodó Thurzó kinevezésétől: az országbíró vonakodását unta meg, az országgyűlésre való tekintettel, vagy netán valami egyéb indokkal. Azt látjuk ugyanis, hogy Ferdinánd és Thurzó nem volt őszinte egymáshoz, de hogy mi végre taktikáztak és valójában mit akartak elérni, az nem világos. További kérdés, hogy mi az igazság Szalaházy Tamás szerepéről? Míg Thurzó meg volt győződve arról, hogy a püspök beszélte le Ferdinándot az ő helytartói kinevezéséről, a király ezt tagadta. Melyiküknek higgyünk? Thurzó indulatból beszélt, a királynak pedig nyilván nem volt célja két tanácsosa egymásra haragítása, mivel Magyarország kormányozhatósága az ő együttműködésükön állt vagy 18 Robert Jiitte: Sprachliches Handeln und kommunikative Situation. Der Diskurs zwischen Obrigkeit und Untertanen am Beginn der Neuzeit. In: Kommunikation und Alltag in Spätmittelalter und Früher Neuzeit (Veröffentlichungen des Instituts für Realienkunde des Mittelalters und der Frühen Neuzeit, Nr. 15.) Wien, 1992. 159-182, különösen 177-179. Az általa idézett nyelvtudományi munkák: D. Wunderlich: Was sind Aufforderungsätze? In: G. Stickel (Hrsg.), Pragmatik in der Grammatik Düsseldorf, 1984. 92-117.; K. Zimmermann: Indirekte Sprechakte im sozialen Kontext. In: W. Bergerfurth - E. Diekmann - O. Winckelmann (Hrsg.): FS Ruprecht Rohr zum 60. Geburtstag. Heidelberg, 1979. 595-613.