Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kéri Henrik: A hidasi (bonyhádi) uradalom tulajdonosai 1660 és 1740 között. A birtok betelepülése a törökök kiűzése után 323
A BONYHÁDI URADALOM TULAJDONOSAI 1660 ÉS 1740 KÖZÖTT 331 tetik." Az oda települő református magyarok éltek is a lehetőséggel: mái- 1720-ban választottak prédikátort.4 0 Hasonló megfogalmazást találunk a majosi szerződésben is. A- Szűcs Andrással kötött szerződés egyik kitétele volt, hogy „ tartozik eö kegyelme tovább is azon igyekezni, mentül jobb is több embereket szállíthasson, úgy hogy száz gazda légyen mentől előbb". E kikötésnek Szűcs nem tudott eleget tenni. A földesurak a megye hathatós támogatásával akadályozták saját jobbágyaik továbbköltözését, a nagyobb arányú telepítésekhez további népességre csak a határokon túlról lehetett számítani. Szerb (rác) lakosság betelepítésétől a földesurak általában ódzkodtak, így örömmel fogadták a német területekről érkező bevándorlókat. Eltekintve a Dőry László-féle szervezett telepítéstől, Tolnába és Baranyába valószínűleg nem ügynökök által szervezett csoportok érkeztek, hanem túlnyomóan protestánsok, akik a kincstári birtokokra, így a temesi Bánságban nem telepedhettek le, és sokszor katolikusok is, akik a bánsági viszonyoktól viszszariadva a szervezett csoportoktól elszakadtak és a magánuradalmaknál kerestek szabad telket. Szervezőre akkor is szükség volt. Kun Ferencnél ezt a tevékenységet akkori hidasi intézője, Holzinger Mátyás láthatta el. 1723. január 1-én kelt az az adásvételi szerződés, amely szerint Holzinger Mátyás — felesége, Hartling Anna Mária részére — Kuntól Cikón szabad telket vesz. Kun az új tulajdonost mindenfajta szolgáltatás alól mentesíti, mivel Holzinger — a német szöveg szerint — „mint intéző sok jót tett velem, emberekkel támogatott és szervezett, hogy nekem és a nemes vármegyének ebből haszna legyen, először Majoson támogatott és szervezett, aztán Cikón, harmadszorra Börzsönyben, ezért e szabadosságért keresett meg és kérte [a szabad telket], amit nem tudtam tőle megtagadni, és kegyesen, olcsó vételárért, százötven forintért átengedtem neki".41 Holzinger Mátyás a telepítésért ugyanazt a jutalmat kapta, amit Szűcs András Bonyhádon, illetve, amivel az Eszterházyak is jutalmazták a telepítést szervező és embereket toborzó bandagazdáikat: szabad telekkel. Majosra az 1720-as összeírás szerint aratás után tizenkét frank személy érkezett, valószínűleg még saját szervezésben. A telepítést már Holzinger intézhette, a szeptember 28-án Hidason kelt szerződést a faluból négyen írták alá, s ígérték, hogy a telepesek számát hetvenre emelik.42 Időbe telt azonban, amíg ezt a számot elérték. Mórágyon már Holzinger szervezte a „megszállást" Szlavóniából visszatelepülő rácokból. Egy feltehetően 1723-ból származó okmány szerint a rác lakosság két évvel korábban telepedett meg a faluban (de volt, aki már 1720-ban is ott volt) s Kun Ferenccel szerződést is kötöttek.43 Ez a szerződés nem maradt ránk, a lakosságot még ebben az évben Kun Ferenc elűzte. Holzinger telepítése még Cikó és Börzsöny. A cikóiakkal, ugyancsak a hidasi irodában, 1722. június 10-én 40 TMÖL, 3:463. 41 28. sz. 42 Az eredeti szerződés is és az 1874-ből való másolat is elveszett. Utóbbit Gottlieb Schuon közölte (Die nordöstliche Schwäbische Türkei, Stuttgart 1936, 75-77. 1.). Nem hiteles másolat, hanem nyelvileg és helyesírásilag is átirat, tartalmilag azonban azonos a többi községgel kötött eredeti szöveggel. 43 TMÖL, 10:372.
