Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kéri Henrik: A hidasi (bonyhádi) uradalom tulajdonosai 1660 és 1740 között. A birtok betelepülése a törökök kiűzése után 323
330 KÉRI HENRIK 1720-tól a különböző okmányokon neve mellett a báró, L. B. (liber baro), Freiherr és Erbherr von Szécsény und Egyed (Sopron megyei községek) megjelölés is szerepel, de sem a bárói cím, sem a két község megszerzésének körülményeiről nincsen adatunk. Mind a Kersnericsek, mind Schilson Tolna megyében nem honosodtak meg, a megyétől távol éltek és Sopronban temették őket: részben hivataluk, részben jelentősebb vagyonuk oda kötötte őket. Schilson és Kun helyzetükből adódóan eltérően viszonyultak a hidasi uradalomhoz. Schilson elsősorban a jogi háttért próbálta biztosítani, jogi úton akarta a birtokot növelni. Ehhez némileg megvolt a jogi alap. Az eredeti Bosnyák-féle birtoknak csak töredékét kapták, nagyobb része a különböző adományozások révén már más kezekben volt, ezeknek jogszerűségét lehetett vitatni, persze, nem sok eredménnyel. Már 1703-ban ismételten leszögezték a királyra hivatkozva, hogy a már eladományozott birtokok átadásáról nem lehet szó. 1717-ben Schilson (és Kersnerics János) azzal próbálkozik, hogy a volt Bosnyák-birtoknak még kincstári kezelésében levő falvait, Mágocsot, Hajmást és Köblényt megszerzik, ilyen értelmű beadvánnyal fordulnak a királyhoz.3 7 Az eredmény: 1719-ben felszólítják Kersnericset és Schilsont e birtokok tulajdonjogát bizonyító okmányok bemutatására.3 8 A kevésbé tehetős Kun inkább a meglevő birtok jövedelmezőségének biztosításában érdekelt. Céljainak elérésére gyakran használt jogilag vitatható és erőszakos eszközöket, s ez jobbágyaival, a szomszédos birtokosokkal és a társtulajdonos Schilsonnal való összűtközéshez vezetett. De az ő nevéhez fűződik a Hidas kivételével jóformán néptelen birtok betelepítése, a gazdálkodás megindítása, úgyhogy tíz éves működése után egy virágzásnak indult uradalmat hagyott örököseire, sőt birtokszervező tevékenységéből a Kersnerics-ág is sokat profitált. Kun Ferenc jobbágyaival való kapcsolatát szerződésekben rögzítette, ezek egyúttal telepítési szerződések. A betelepült Hidasról ilyen szerződés nem maradt fenn. Az első szerződést Kun Hidason, 1720. április 30-án a Bonyhádra települő magyarokkal kötötte.3 9 Pontosabban Szűcs András nevű szabadossal, aki fáradságos szolgálatáért, a betelepítésért („megszállításért") kapta a szabadosságot. A bonyhádiakkal kötött magyar nyelvű szerződés mintája lehetett a német nyelvű szerződéseknek, az utóbbiak azonban bőbeszédűek, nehézkes fogalmazásúak. A hozzá közel álló majosi szerződéssel összehasonlítva a magyar szerződésből hiányoznak a 13-tól 17-ig terjedő pontok, meglehet, hogy az egyébként is késői (1767-es) másolatból egy lap elveszett. Lényeges eltérés van továbbá a szabad évek számában: a feltehetően a megye vagy Baranya területéről érkező bonyhádiak egy szabad évet, a külföldről betelepülők három szabad évet kaptak. A bonyhádi szerződésnek egy további lényeges pontja a szabad vallásgyakorlás engedélyezése, feltételekkel: „Engedtem nékiek magok hitin levő Praedicatort és Mestert tartani olly conditioval miglen Koronás Király Urunk, eő Felsége parancsolatja azt nem tartja, hogy azon religion levő Praedicatort semminemű Földes Ur, maga joszágaban meg ne szenvedjen hasonlóképpen országunktol ha éppen meg nem enged-37 47. sz. 38 49. sz. 39 TMÖL, 6:46. Hitelesített másolat 1767-ből. Szövegét a függelékben közöljük.
