Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kéri Henrik: A hidasi (bonyhádi) uradalom tulajdonosai 1660 és 1740 között. A birtok betelepülése a törökök kiűzése után 323
A BONYHÁDI URADALOM TULAJDONOSAI 1660 ÉS 1740 KÖZÖTT 325 Veszprém megye követe. 1736-ban még él, Bél Mátyás Veszprém megyére vonatkozó iratainak felülvizsgálatánál elnököl.1 1 Kersnerics Mihály 1682-ben Sopronban esküszik fel polgárnak, fontos tisztségeket tölt be, városi tanácsos, több éven át a város polgármestere. Tehetős ember, a városnak is kölcsönt nyújt. A kurucháborúk alatt ügyes politizálással, jelentős összeg leàzetésével menti meg a várost, először a kurucok, másodszor a császári csapatok dúlásától.12 Az 1699. évi május 19-i Simontornyán tartott megyei közgyűlésen felolvassák Somogyi és Kersnerics levelét, ebben Blagotta Gergely újpalánkai harmincadost (a későbbi földvári főszolgabírót) bízzák meg éves képviseletükkel és birtokuk kezelésével.1 3 Szükségesnek tartják azonban, hogy a dolgok állásáról személyesen is tájékozódjanak. Kersnerics egyetértésével ispánjuk kíséretében Somogyi a „Somogyságba" megy (ebbe beleérti látogatását Tolna-Baranya-Somogyba), s mint írja,14 „az mint mentünk úgy gyüttünk, mivel Blagotta úr semmit sem vitt véghez, sőt nem hogy az árendát kérte volna rajtok megbeszélésünk szerént, de még egyszernél többször nem is volt nálok, az mint az hidasi jobbágyok beszéllék." Azzal mentegette magát, hogy a tizedet a császár számára szedték, „az ki világos hazugság, mert szintég olykor találtunk alámenni, az mikor mindjárt harmad napján az vármegye gyűlés lett, kit is megvártunk és jelen voltunk, az hol megvilágosodott, hogy az tekintetes adminisztratio absolute semmi közit nem ártja az császár részéről." Az is kiderült, hogy Blagotta pusztákat adott bérbe, a bérleti díjat a maga hasznára fordította; jobb híján azonban továbbra is Blagottát bízzák meg képviseletükkel. Arról is tájékoztatja a soproni sógort, hogy Sinzendorf gróf a szintén pápai Bottkáné asszonynak a „Rácságon" levő 35 faluból és pusztából álló jószágáért kilencezer forintot ígért. Itt a már említett apari uradalomról van szó, mely a császár által 1702. július 27-én jóváhagyott szerződés szerint 38 helységből állt és 10500 forintért kelt el. Somogyi felveti Kersnericsnek, adják el a birtokot Sinzendorfnak, aki azt is kérte; többet is kaphatnának érte, mert szebb és nagyobb, mint Bottkánéé. Az eladás jobb, mintha költenének rá, mert távollétükben semmi hasznuk nincs belőle, „az egyik is húzza, a másik is húzza, az egyik mondja, enyim, a másik mondja, enyim, semmi igazságok sincsen pedig hozzá". A puszták egy részét más uraságok használatba vették, ami pedig még a kamara kezén van, azt a pécsi kamara-adminisztráció nem adja ki, amíg erre felsőbb utasítást nem kap. Arra bíztatja Kersnericset, menjen a budai kamara-adminisztrációhoz vagy pedig Bécsbe, hogy a pécsi számvevőszéket a birtok kiadására utasítsák. Somogyi szerint a jogi helyzet egyszerű: Bosnyák Tamás halálával a birtok a királyra szállt, az átengedte a Jurassin-családnak, attól a Kéthelyi-család szerezte meg, így semmi akadálya nincs a szerződés ratifikálásának, s ezáltal eladáskor a birtok nagyobb értéket képviselne. Csakhogy ezzel némileg elkéstek. Az udvar a török alól felszabadított területeket a kamara számára lefoglaltatta, eleve azzal a céllal, hogy a régi birtoko-11 Az adatok a Veszprém Megyei Önkormányzat Levéltára megyegyűlési jegyzőkönyveiből valók. 12 További részleteket 1. Házi Jenő, Soproni polgárcsaládok 1535-1848, I—II. k., Budapest 1982. 13 TMÖL, Prot. Cong. 14 21. sz.
