Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája 267
TANULMÁNYOK Engel Pál A TÖRÖK DÚLÁSOK HATÁSA A NÉPESSÉGRE: VALKÓ MEGYE PÉLDÁJA* Általánosságban régóta tudjuk, hogy a 15. századi török betöréseknek súlyos és maradandó hatásuk volt az érintett régió településhálózatára. Nemcsak falvak százai semmisültek meg ezekben az évtizedekben, legtöbbször nyomtalanul, hanem mezővárosok, sőt igen jelentős városok is végleg elenyésztek. Arról azonban, hogy mi is történt valójában és milyen mérvű volt a rombolás, mindmáig nincs semmiféle képünk. Magukról az egyes betörésekről csak szórványos és semmitmondó adatok maradtak fenn, arra pedig nem történt eddig kísérlet, hogy a pusztulás mértékét közvetett módon, például egy nagyobb régió módszeres vizsgálatával próbáljuk felbecsülni. Az alábbi tanulmányban erre teszek kísérletet, terepül a középkori Valkó megyét választva, amelynek középkori forrásanyagát a közelmúltban összegyűjtöttem. Valkó, déli határmegye lévén, Magyarország ama területei közé tartozott, amelyeket az oszmán birodalom támadásai a leghosszabb időn át sújtottak. A törökök 1389-ben, a rigómezei ütközet folytán váltak a magyar királyság szomszédaivá, és a megye már a következő évtől, 1390-től portyáik egyik fő színtere lett.1 1403-tól, amikor Szerbia Magyarországgal szemben is vazallusi kötelezettségeket vállalt, néhány évtizeden át valószínűleg viszonylagos nyugalom volt errefelé. Az talán nem állítható, hogy mindvégig szüneteltek a törökök betörései, de a Belgrádtól nyugatra eső magyar területeket nehezebben tudták elérni, és ezért valószínűleg csak ritkán dúlták. Megváltozott a helyzet 1459-ben, amikor Szerbia teljes egészében és tartósan oszmán uralom alá került, és még inkább 1463-ban, amikor a bosnyák királyság is a szultán birodalmának része lett. Ettől kezdve a török-magyar határt jókora darabon, éppen Valkó megye mentén, a Száva képezte, és a határmenti oszmán csapatoknak mindössze a folyón kellett átkelniük, hogy magyar területen találják magukat. Bár betöréseik részleteiről nincsenek adataink, nehéz elképzelni, hogy az országhatárnak épp ezen a szakaszán béke honolt volna. Bizonyára enyhített a nyomáson az a körülmény, hogy a Száva túloldalán Szabács vára 1476-tól magyar kézen volt, de megszüntetni a veszélyt aligha tudta. 1512-ben aztán elesett a boszniai Szrebernik, 1521-ben Szabács és maga Belgrád is, és ezzel a Dráva-Száva köze gyakorlatilag védelem nélkül maradt. * Készült az OTKA (Ny. sz.: F 023410) támogatásával. 1 Vö. Veljan A. Trpkovic: Tursko-ugarski sukobi do 1402. Istoriski Glasnik 1959. No. 1-2. 93-121; Engel Pál: A török-magyar háborúk első évei. 1389-1392. Hadtörténelmi Közlemények 111 (1998) 561-577.
