Századok – 2000
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Mítosz és történelem a 13. századi Európában. Adalék Kézai communitas-elméletének hátteréhez 245
248 KISEBB CIKKEK lalást, „reditus" már pontosan datálja, eszerint időszámításunk utáni 403. évben került rá sor (III, 1). 1903 évvel a skótok Egyiptomból való elvándorlása után, s 703 évvel azután, hogy Fergus először elfoglalta hazájukat. Harcaik során, miként az angol mondakörben is, a rómaiakkal, Julius Caesarral is megütköznek (П, 15). A „communitas" kifejezésnek ekkor már jól megragadható a „nacio" értelme, miként pl. „pro treugis capiendis inter ipsum Edwardum et communitatem Scociae...", Gesta Annalia 104, 331, „communitas Scociae tota ad pacem regis Angliáé est recepta...", 110, 36.13 Egyáltalán nem meglepő, hogy hasonló érvelést találunk az írek angolokkal szembeni történeti és jogi argumentációjában. Függetlenségük védelmében az ír királyok is a pápához fordultak, így 1317-ben XXII. Jánoshoz. Levelük szerint 3500 évvel ezelőtti, hangsúlyozottan jogszerű partraszállásuk óta Szent Patrick kortársának, Legarius király idejéig 136 „tisztavérű" királyuk—„sine admixtione sanguis alieni"—uralkodott. Sikerült is megőrizniük továbbra is tisztavérű uralkodóa 14. században is tovább használták a „communitas regni" kifejezést. John of Fordun, az aberdeen-i katedrális káplánjának skót krónikája, a „Chronica gentis Scottorum"-ja első fogalmazása már a 1360-as években elkészülhetett, míg az utolsó 1385-re tehető. Művét mindvégig meghatározza a törekvés, hogy az angolokkal szemben a skótok önálló, ősi eredetét bizonyítsa. E hagyomány szerint a nép ősszülei Gaythelos és Scota, egy görög királyfi és egy fáraó leánya voltak. Az elűzött görög herceg Egyiptomban vette feleségül a fáraó leányát, de miután a zsidók Egyiptomból való kivonulását nem ellenezték, s helyzetük lehetetlenné vált, menekülniük kellett, s többen követték őket (I, 8-13). Hosszas vándorlás után a menekülő görög és egyiptomi nemesek Gaythelost királyukká választva, felesége nevéről pedig skótoknak nevezvén el magukat, Afrika és Hispánia érintésével, s már Gaythelos fia, Iber vezetésével érték el Hiberniát (1,14-16). A skótok közben az egyiptomi törvényeket kapták első királyuktól, amiket a mai napig megőriztek. Gaythelos előtt Mózeshez hasonlóan látomás fedi fel jövendő hazájukat, de meghal, mielőtt odaérnének. Fordun még a honfoglalás előtt hangsúlyozza, hogy a skótoknak mindig saját királyságuk volt (regnum ab aliis distinctum, I, 20), és saját királyuk (rexsemper proprius, I, 20). Először Írországot érik el, majd az első Fergus királysága alatt hódítják meg Skóciát (II, 49). Átmenetileg kiszorulnak ugyan onnan, de utódja 44 generációval később, a szintén Fergusnak nevezett későbbi királyuk alatt egyszer s mindenkorra visszafoglalják. Ezt a második honfogiknak velük született szabadságukat -„innata libertás", egészen az angolok 1170. évi hódításáig. Az ír érvelés Kézainak a „missitalius" fogalmához kínál érdekes párhuzamot. Csak megerősíti a már korábban valószínűsített jogi hátterét a magyar krónikás vérségi szemléletének.14 Kézai szöveghelye párhuzamai között az itáliai gyakorlat mellett most már az írországbeli angol jogrendszer megfogalmazását is számon tarthatjuk, ahol az angol jog határozott különbséget tett a született angolok és írek között, termé-13Kersken: Geschichtsschreibung im. 375-398., W Drescher. Frankfurt am Main-Bern-New York, Hans Utz: Traces of Nationalism Forduns „Chro- 1986. 139-149. (Scottish Studies, vol. 4.) nicle", In Scottish Language and Literature. Medi- 14 Veszprémy L.: Kézai Simon a „fajtiszta" Ma-eval and Renaissance. Ed. Dietrich Staruss-Horst gyarországról. Magyar Könyvszemle 109, 1993:4. sz. 430-433.
