Századok – 2000
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Mítosz és történelem a 13. századi Európában. Adalék Kézai communitas-elméletének hátteréhez 245
KISEBB CIKKEK Veszprémy László MÍTOSZ ÉS TÖRTÉNELEM A 13. SZÁZADI EURÓPÁBAN Adalék Kézai communitas-elméletének hátteréhez A magyarországi történeti és jogtörténeti kutatás már sokoldalúan feltárta a legteljesebben Kézai Simon krónikájában olvasható hun-magyar mondakör forrásterületét és magyarországi historiográfiai jelentőségét.1 Legutóbb a hispániai és magyarországi historiográfia közös motívumai kapcsán mutattunk rá olyanokra, amelyek esetében a közvetlen átvétel kizárható ugyan, mégis az érintkezési pontok az európai jogi oktatás központjaiban valószínűsíthetőek.2 Kézai krónikáját és a skót történeti mitológia alakulását egy korábbi munkámban teljesen véletlenül említettem meg egymás után, de Norbert Kersken historiográfiai szintézise meggyőzött arról, hogy a kérdés áttekintése a magyar történetírás kutatói számára is tanulságos betekintést enged a 13-14. századi európai történetírók alkotói gyakorlatába.3 1 Erre általában ld. az új Kézai-kiadás bibliográfiáját In Veszprémy L. - Frank Schaer : Simonis de Kéza, Gesta Hungarorum, Simon of Kéza, The Deeds of the Hungarians. Bp.-New York, 1999. és korábban összefoglalóan Gerics József:: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987, 253-259. 2 Veszprémy L.: Közös motívumok a 12-13. századi magyarországi és hispániai historiográfiában. AETAS 1994:1. sz. 36-48. 3 N. Kersken: Geschichtsschreibung im Europa der „Nationes". Nationalgeschichtliche Darstellungen im Mittelalter. Köln-Wien-Graz, 1985. Skóciára vonatkozó rész 368-398. A kérdés áttekintésére ld. Frantisek Graus: Nationale Deutungsmuster der Vergangenheit in Spätmittelalterliche Chroniken. In Nationalismus in vorindustrieller Zeit. Hg. Otto Dann. München, 1986. 39-40. Skóciában is -— nem függetlenül az angliai jogfejlődéstől, illetve éppen az angol jogi és politikai érvrendszerrel szemben4 — a 13. század utolsó évtizedeiben tűnnek fel a Kézai-féle kommunitás elmélettel még szóhasználatában is rokon nemesi önszerveződés írásos dokumentumai. Ennek leglényegretörőbb megfogalmazása egy, valószínűleg 1290-1291-ben íródott dokumentumban, az ún. „Hét gróf memorandumában" olvasható: , A Skót Királyságban a királyság hét grófjának és a királyság közösségének joga és kötelessége és kiváltsága időtlen idők óta máig élő törvényeinek és szokásainak megfelelően, hogy e királyságban királyt állítsanak, a királyi trónusra ültessék és a Skót Királyság kormányzatát megillető honores-t átadják neki, akárhányszor az említett trón de facto és de jure megüresedett."5 Nyilvánvaló, hogy a trón megüresedése idején a hatalmat magukhoz ragadó arisztokraták magukat a királyság nemesi közössége képviselőinek tekintették. Amint azt már 1286-ban megfogalmazták: „...őket, a Skót Királyság őreit (custodes) a királyság közössége választotta meg".6 A hetes szám eredete kide-4 Gerics: Korai rendiség im. 256-257. 5 „Per leges et consuitudines regni Scocie a tempore a quo non exstat memoria usque in presens, ad jus et propritatem et ad libertatem Septem comitum regni Scocie et communitatis eiusdem pertineat regem in eodem regno facere, et in sede regia instituere et honores ad regimen regni Scocie pertinentes eidem attribuere, quandocumque predicta sedes regia de facta et de jure vacaverit." Idézi Andreas Kalckhoff: Nacio Scottorum. Schottischer Regionalismus im Spätmittelalter. Frankfurt am Main-Bern, 1983. 372. (Europäische Hochschulschriften, Ser. Ш. Bd. 142.). ld. még G. W. S. Barrow: Robert Bruce. The Community of the Realm of Scotland. Edinburgh, 1988 (3. kiad.), 44-45. 6 Kalckhoff: Nacio Scottorum, im. 373.