Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
228 CSUK0V1TS ENIKŐ és a táblázatok alapján két diagramot készítettem, az elsőben a bejegyzésekben szereplő első belépők, a másodikban valamennyi belépő adatai szerepelnek. [A táblázatok alapján készített diagramokat lásd a Függelékben!] A diagramok az egyházmegyék abc-sorrendjében tartalmazzák az összesített számadatokat. Az üres megjelölés azokat a belépőket takarja, akik nem tüntettek fel egyházmegyét, a kérdőjel pedig ott szerepel, ahol a megnevezett lakóhely egyházmegyei hovatartozását — elvben lehetett volna, gyakorlatilag — nem sikerült megállapítani. A néhány külföldön élő magyar egyházit és a kevés horvátországi belépőt a továbbiakban nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, mint ahogy százalékosan nem mérhető a gnesnói érsek joghatósága alá tartozó podolini férfi és Mihály milkói püspök sem.8 9 A két diagram között egy-egy százaléknyi eltérés ugyan tapasztalható, érdemi eltérés azonban nem mutatkozik a két adatsor közt. A legtöbben az erdélyi egyházmegyéből jelentkeztek (19 illetve 18%), utánuk következik az esztergomi (17 ill. 16%), fej-fej mellett a pécsi (12%) az egri (11 ill. 12%) és a váradi (10 ill. 11%), kevéssel lemaradva a veszprémi (8 és 9%), majd a kalocsai (6%), a zágrábi (6 ill. 4%), és messze lemaradva a váci (3%) és a győri (2%), legvégül a csanádi és a nyitrai, amely még az 1%-ot sem érte el. Az arányok tovább módosulnak, ha a vizsgálatba a megyéket is bevonjuk,90 az egyes egyházmegyék területén belül ugyanis korántsem volt egyenletes a jelentkezési hajlandóság. [A táblázatokat lásd a Függelékben!] Az erdélyi belépők jelentős része a Szászföldről származott (67 illetve 126 fő). Az egri egyházmegyéből Zemplénből (21 ill. 61 fő), a váradi egyházmegyéből Biharból (66 ill. 202), a veszprémi egyházmegyéből Somogyból (19 ill. 79) jelentkeztek a legtöbben. A megyék bejegyzések száma szerinti sorrendjét — ide számítva a megyényi területet magában foglaló Szászföldet és Székelyföldet is — a Szászföld, Bihar és Baranya (50 ill. 114) megye vezeti, az élbolyba számítható még 15-nél több bejegyzéssel Pest (23-73), Tolna (22-90), Zemplén, az erdélyi Fehér (20-31), Somogy és Csongrád (18-60), valamint egyformán 16 bejegyzéssel, de eltérő számú belépővel Szatmár (16-41), a Székelyföld (16-39), Heves (16-38) és Zágráb (16-27) megyék. A sereghajtó Moson, Árva, Máramaros és Ugocsa, valamint a Temesköz déli megyéi, ahonnan egyetlen nevet sem találunk az anyakönyvben. Kevesen léptek be a társulatba az egész Nyugat-Dunántúlról és a Felvidékről is. A látszólagos ellentmondást — miszerint az egyházmegyék sorában az esztergomi a második, miközben az egyházmegye területén fekvő megyékből feltűnően kevesen jelentkeztek — könnyű feloldani. Közös táblázatba foglalva az egyházmegyék és a megyék szerinti megoszlást, azonnal kitűnt, hogy a szászföldi jelentkezők közül csak 35 fő tartozott az erdélyi egyházmegyébe, a belépők többsége, összesen 91 fő a szebeni prépostság területén lakott, amely egy 1191-es kiváltságnak köszönhetően közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott.91 Ráadásul a szászok aránya a társulatban még a kimutathatónál is na-89 LC 47/3. 32/1. 90 A vizsgálatban a továbbiakban a kérdőjellel feltüntetett nevek együtt szerepelnek a biztos adatokkal. Tehát például 10 Bodrog megyei adat + 2 Bodrog? adat összesítve, 12 bodrogi említésként vesz részt a számításban. 91 A szászok egyházi szervezetére: Georg Müller: Die deutschen Landkapitel in Siebenbürgen und ihre Dechanten. Hermannstadt, 1936.
