Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
190 RÁCZ GYÖRGY Ez ellen nem maradhatott el a veszprémi egyház tiltakozása, mert IV Béla adományát jogtalannak tekintették. Erre IV Ince pápa 1245-ben a veszprémi káptalan levéltárában eredetiben fönnmaradt, hiteles oklevél értelmében vizsgálatot rendelt el.18 7 Az ügy még ez évben világi törvényszék előtt valamilyen egyezséggel zárult.18 8 Az ezután figyelembe veendő kétségtelen hitelű oklevelet a szerzetesek kérték a pápától, amelyben IV Kelemen a kelenföldi, sasadi és Örsi egyházak Béla által a monostornak adott kegyúri jogát, egy néhai esztergomi érsek által pedig a monostornak adott behelyezési (institutio) jogát erősítette meg. A pápa egy közelebbről nem azonosított oklevélre hivatkozott (prout in litteris inde confectis plenius dicitur contineri), amelyet Róbert érsek nevére hamisított 1236-os oklevelekkel azonosítottak.18 9 Gondot okoz, hogy ezek a hamis oklevelek olyan elemeket tartalmaznak, amelyek nem illeszkednek a királyi és pápai oklevél tematikájához, sőt a péterváradi monostor jogait csorbítják ezekhez képest. A Róbert érsek nevében kelt oklevelek ugyanis fenntartják az érsek jogát a lelki joghatóságra, és ezzel ellentmondanak az 1243-i királyi és 1265-i pápai rendelkezéseknek. A két hamis oklevél tehát az esztergomi érsek lelki joghatóságát emeli ki a nevezett plébánia felett, valamint a plébánia tizedjövedelmeit, amelyek nem szerepeltek sem IV Béla 1243-as adományában, sem a pápai megerősítésben. Véleményem szerint a rövidebb szövegű oklevél a régebbi, ezt az 1243-as adomány után készítették feltehetően az 1237-ből való alapítólevéllel együtt, amelynek eredeti szövege ekkorra elavult. Olyan birtokai is voltak ugyanis a monostornak, amelyek az alapítólevélben még nem voltak benne, de igencsak kívánatos volt, hogy benne legyenek. Ezért interpolálhatták az eredeti alapítólevelet a kelenföldi plébániával (contulimus insuper eidem ecclesie de consensu ... Roberti archiepiscopi plebanias utriusque Pesth cum patronatibus et omnibus proventibus in decimis maioribus et minutis et capellis), amely az eredetiben nem volt benne, és ennek igazolására készítették a Róbert érsek consensusairól szóló két oklevelet. A legutóbbi alapos vizsgálat szerint először a bővebb szövegű oklevél készült el a veszprémi püspökkel való pereskedés miatt, majd 1279 körül a rövidebb szövegű, amelynek oka a megyéspüspök kegyuraságadományhoz való hozzájárulási igénye lehetett.190 A bővebb szövegű oklevél is tartalmazza azonban az érseki hozzájárulást (ex consensu nostro), tehát e célból még egy oklevél írásának nem volt értelme. Sokkal logikusabb, ha feltesszük, hogy a rövidebb szövegű a régebbi, ezt az 1243-as adomány után készíthették az alapítólevél interpolációjával egyidejűleg. Ez a szöveg csak a kelenföldi egyházról tesz említést „minden tizedével" együtt, azaz a későbbi pereskedés szempontjából nem részletezte kellőképpen a jövedelmeket. Ezért ezt kell fiatalabbnak tekintenünk, amely az 1290-es évekbeli nagy per idején készülhetett a rövidebb mintájára és felhasználásával. Az 1291-es megegyezés ugyanis nagyon részletesen szabályozza a magisztrális jövedelmeket is, erről pedig csak Róbert érsek bővebb szövegű oklevelében olvashatunk. Tehát éppen a tizednegyed volt 187 Mon. Vespr. I. 122. = Mon. Bp. I. 43-44. 188 Mon. Bp. I. 311. Az ekkori egyezséget 1297-ben a szerzetesek jogtalannak állították. 189 Érszegi, Róbert érsek oklevelei 34. 190 Érszegi Róbert érsek oklevelei 37.
