Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
EGYHÁZI MAGISZTRÁTUS-JOG A 13-14. SZÁZADBAN 191 az, amely arra sarkallta a monostort, hogy hamis okleveleket készítsen vélt jogai igazolására. A veszprémi püspökség is úgy vélte, joga van a tizedhez, mert róla sem IV Béla oklevele, sem a pápai megerősítés nem szólt bővebben. IV Béla 1243-as adománya volt tehát a kiindulópontja a nevezetes sasadi tizedpernek és csak ezt követően készülhetett nemcsak Róbert érsek két oklevele, hanem maga az alapítólevél is mai formájában. Az esztergomi érsek lelkiekben való joghatóságának elismerése a helyi papoknak is előnyösebb volt, mert az érsek nem követelt tizedet. A két oklevél hamisításának időpontja feltehetően valamilyen módon kapcsolódik ahhoz, hogy a veszprémi egyház 1277-ben kárpótlást kapott a kelenföldi egyházért, valamint éppen 1279-ben ír(at)ják át a péterváradi alapítólevelet. Nem tudni, hogy a két fél között az esztergomi érsek előtt 1291-ben létrejött' megegyezést milyen hosszú per előzte meg. A pereskedés a kelenföldi egyház teljes tizede, valamint a sasadi egyház magisztrális negyede körül zajlott. Az egyezség szerint mindkettő fele a monostort illeti, a kelenföldi dézsma másik fele a veszprémi püspöké, míg a sasadi negyed fele a káptalané. A püspök azonban káptalana védelmében fölajánlotta, hogy a sasadi teljes quarta legyen a kanonokoké, cserébe a kelenföldi püspöki tized neki járó feléből kárpótolja az apátságot úgy, hogy a fél gabonadézsmát teljesen átengedi neki, csak a bordézsmát tartván meg magának. Gondoskodtak arról is, hogy az egyházakban szolgáló lelkészeknek is meglegyen évente a megfelelő poríto.19 1 A vita 1295-től megint kiújult,19 2 és 1302-ig húzódott, amikor is a kelenföldi dézsmálást határokkal kettéosztották: a veszprémi egyháznak jutott részen a tizednegyed és a sasadi quarta magistralis a veszprémi káptalané lett, utóbbiból a káptalan évi öt hordó bort ad a sasadi papnak.19 3 4. A jáki monostor magisztrátus joga Kiinduló forrásunk, az 1249-es jáki egyezség az egyetlen olyan oklevél eddig, amely magánkegyuraság alatti monostor magisztrális jogáról szól. Választ kell tehát adnunk arra a kérdésre, hogy miként juthatott egy magánkegyúri monostor, a jáki konvent ilyen jövedelem birtokába. A jáki monostor magisztrátus-jogának megszerzésében bizonyára szerepet játszott az a körülmény, hogy a tizedrészesedés ilyen formája ismert volt a környéken. A már említett borsmonostori példa mellett tudjuk, hogy a vasvári társaskáptalan is rendelkezett vele, bár ez bizonyíthatóan a győri székeskáptalantól származott. A káptalan alapításáról és javadalmazásáról nem maradt 1217-nél korábbi írás, a legutóbbi kutatás azonban több körülmény figyelembe vételével ezt a 12. század közepére valószínűsítette.194 Ezt kifejezetten támogatja a káptalan magisztrátus-jogáról szóló ismeretünk. A vasvári monostor első említését tartalmazó 1217-es királyi oklevél éppen a káptalan szegénységéről emlékezik meg és megerősíti azt javaiban. Megtudjuk az oklevélből azt is, hogy az addig szegény káptalannak III. Béla két falut adomá-191 Mon. Bp. I. 275-277. = DF 200046 (Veszprémi Püspökség Levéltára, Oklevelek, Dec. Budenses 4.) 192 Összefoglalta: Pataki, Pétervárad 10-14. 193 AOkl. I. 272. sz. 194 Zágorhidi, Vasvár 393-395.
